Our Song | Game of Thrones / ASOIAF roleplay | AKTÍV*
NEWS

2018.02.17. - Az oldal új fejlécet kapott és befejeztem az NJK-k adatlapjainak frissítését, valamint a történet első fejezete is elkészült.

 
NAVIGATON

Üdvözöllek az oldalon!

Ez a szerepjáték a Tűz és Jég dala című könyvfolyamon alapul, avagy a tv-sorozat által híressé vált nevén nevezve a Trónok harcán. Ám ez a szerepjáték még azon belül egy alternatív univerzumban játszódik. Talán már ismerős számodra ez a világ, de az sem gátolja a játékot ha nem, mert minden fontos információt megtalálhatsz vele kapcsolatban.

VALAR MORGHULIS

 
CHAT
 
ELITES
 
LOG IN
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 

CSS Codes

Alapok

Kezdőknek illetve Kezdésnek

A világ, amelyben ez a történet is játszódik meglehetősen bonyolult saját, különleges történelemmel, kultúrával, szokásokkal és nyelvekkel rendelkezik. A kontinens, amely a helyszínül szolgál, Westeros, amit a Hét Királyságnak is neveznek, mivel századokkal ezelőtt még valóban különálló királyságokból állt - amit az andal hódítok alapítottak, miután legyőzték és visszaszorították északra az Elsőket -, amelyek folytonos küzdelemben álltak egymással. Ennek a Targaryenek, így Hódító Aegon és a nővérei, Visenya és Rhaenys, érkezésével lett vége, akik sárkányaik segítségével uralmuk alá hajtották a földrészt. Ellenben ők a keleti kontinensről, Essosról származtak, emiatt pedig mindig is különböztek az itteni népektől. Ebből kifolyólag a hatalmuk megtartása érdekében rengeteg harcot vívtak. Számos tragédiát és háborút maguk mögött hagyva azonban még mindig egy Targaryen ül a Vastrónon - a mi játékunk esetében.

A társadalmi berendezkedés leginkább a feudalizmushoz hasonlít, habár túlzás lenne annak nevezni, több lényegi különbség miatt. A király itt is a birodalom egészének az ura, a nagyobb "tartományok" élére pedig - a könnyebb kormányzás érdekében - urakat nevez ki. Ezek történeti okokból kifolyólag egy adott házon belül öröklődő titulusok. A házak között nagy társadalmi különbségek vannak. A legtöbb hatalommal a Nagy Házak (Stark, Lannister, Tully, Arryn, Tyrell, Martell, Baratheon) bírnak. Minden úrnak vannak további vazallusai, akik neki tartoznak hűséggel. A királynak közvetlenül az őrzők felelnek. Ez egy katonai cím, annak viselői kötelesek a birodalom védelmére kelni külső fenyegetettség esetén.

Őrzők III. Daeron idején:
- Észak őrzője: Rodrik Stark
- Kelet őrzője: Jon Arryn
- Nyugat őrzője: Damion Lannister
- Dél őrzője: Olymer Tyrell

Az urak felelnek a saját területük belügyeiért, de minden, a birodalmat egészében érintő kérdésekben a király mellett tevékenykedő Kistanács dönt. Ennek a testületnek hét tagja van, a hivatalos vallás, a Hét Hite szerint, mely különös jelentőséget tulajdonít ennek a számnak. 

Tagok III. Daeron idején:
- Király Segítője: Harrold Darke
- Pénzmester: Lucerys Velaryon
- Törvénymester: Medgar Tully
- Besúgok Mestere: Daemon Targaryen
- Hajózási Ügyek Irányítója: Lewyn Martell
- Nagymester: Galeth nagymester
- Királyi Testőrség Parancsnoka: Ser Adrian Celtigar

A Király Segítője cím gyakorlatilag egy főtanácsosi pozíciót takar. Birtokosa a birodalom második emberének számít, a király távollétében ő bíráskodik a Vastrónon ülve illetve irányítja a haderőt. Többnyire viszont a királyság napi ügyeit intézi. " Amit a király megálmodik, azt a Segítő megépíti. " - tartja a mondás. Bár megemlítendő ennek a másik oldala is: " A király eszik, a Segítő pedig eltakarítja a szart. "

A Királyi Testőrséget Hódító Aegon uralkodásának idején alapították, hogy a király és családja testi épségét őrizzék - bármi áron. A legenda szerint Visenya királyné elégedetlen volt az akkor meglévő testőrséggel, úgy vélte nem védik megfelelőképpen az uralkodót, bizonyításképp pedig hirtelen előrántva kardját megvágta a király arcát - senki sem állította meg. Innentől kezdve fogalmazódott meg az igény egy olyan kis, kiváló kardforgatókból álló egységre, akik alkalmasak arra, hogy hatékony védelmet nyújtsanak. Így állították fel a hét tagból álló Királyi Testőrséget., akik esküvel fogadják, hogy hűségesen szolgálnak majd. A tisztség élethosszig tart és nagy áldozatokkal jár: egyikük sem viselhet más címet és nem is házasodhatnak, teljes mértékben a királyi családnak kell szentelniük magukat.

Tagok III. Daeron idején:
- Ser Adrian Celtigar
- Ser Lyonel Baratheon
- Ser Donnel Haigh
- Ser Gerald Gower
- Ser Mark Ryswell
- Ser Rallem Spicer
- Ser Daven Lannister 

Westeros társadalmának jellegzetes és igen látványos tagjai a lovagok. Társadalmi és katonai státuszuk rendkívül hasonló a középkori európai lovagokéhoz, vagyis egy alapvetően harcos életmódra berendezkedett osztály, amely rangban a közemberek fölött, de a született nemesség alatt helyezkedik el (noha igen gyakran nemesi házak fiai is a lovagi életet választják).
A lovagi eszme és harcmodor eredete az andal hódítók idejére (vagyis körülbelül hatezer évre) nyúlik vissza, akik győzelmüket nem kis részben köszönhették a vaspáncélba öltözött nehézlovasoknak. A legyőzött Elsők is hamarosan átvették ezt a katonai doktrínát, és a kora középkorhoz hasonlóan a nehézpáncélos lovasság vált a fő csatadöntő erővé. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy azokon a területeken, ahol a Hét Hite nem olyan általános (leginkább Északon), nem alakult ki a klasszikus lovagi osztály, noha a nemesek és a tehetősek főleg nevézlovasként vesznek részt csatában.

A lovagok leggyakrabban lóhátról küzdenek, csatákban fő fegyverük a kard, a buzogány, a csatabárd illetve a lándzsa, emellett általában pajzsot viselnek. Páncélzatuk minősége és kidolgozottsága tükrözi anyagi helyzetüket: a szegényebb lovagok bőrvértet viselnek.

Az andal lovagok az ősi időkben a Hétre esküdtek fel lovaggá ütésükkor, noha ez a hagyomány mostanra már jócskán alábbhagyott, a vallásos aspektus mára a legnagyobb részben kihalt a lovagi életmódból.

A lovaggá válásnak hagyományosan három fázisa van. A 6-10 éves fiúk először apróddá válnak egy már felavatott lovag mellett, ahol lassanként megtanulják a lovagi életmód és a viselkedés alapvető elemeit. Mikor a gyerek fegyverfoghatóvá válik (általában 10-12 éves kora tájékán), megkezdődik a harci kiképzése is, aminek keretében általában a kard, a lándzsa, zúzófegyverek illetve az íj kezelését tanulják meg. Innentől kezdve az apród már fegyvernöknek számít, és a csatákba is követi a lovagot, akit szolgál. Amennyiben a fegyvernök valamilyen módon (általában csatában, vagy lovagi tornán) kitünteti magát, lovaggá üthetik. Hagyományosan ez egy több napos rituálét követően zajlik le, melynek keretében a lovagjelölt egyszerű ruhában egy éjszakát tölt a Harcos oltára előtt virrasztva, majd másnap egy septon megkeni hét olajjal (hogy emlékeztesse a Héthez való hűségre), majd egy lovag (általában az, akinél tanulóidejét töltötte) kardjával megérinti a két vállát. Innentől a fegyvernök felkent lovagnak számít, megilleti a 'Ser' méltóságnév és kiválaszthatja személyes címerét (ez nemesi származású lovag esetén általában a családja címere, vagy annak valamilyen módosítása). A lovag felesküszik a Hét Hitére és tanításaira, hogy megvédi a gyengéket, tiszteli a nőket és erényes életet él (ezeket azonban általában igen kevesen szokták később be is tartani...)

Gyakori szokás az is, hogy egy csata után azokat a fegyvernököket, akik kitüntették magukat a harcban, csoportosan, a csatamezőn ütik lovaggá (általában a győztes hadvezér, vagy a legmagasabb rangú úr), kevésbé ünnepélyes körülmények között.

Továbbá minden lovagnak joga van arra, hogy (amennyiben méltónak ítéli) bárkit, különösebb ceremónia nélkül lovaggá üssön. Noha az így szerzett lovagi cím elvileg semmiben sem különbözik a fentebb megszerzettől, a felkent lovagokat általában jóval nagyobb tisztelet övezi (de ez sem általános). Mivel a lovagi cím magasabb társadalmi státuszt is jelent, ezért számos közrendű küzd a kiemelkedés ezen formájáért.

A lovagi címmel jár a 'Ser' megnevezés, amely előnévként, illetve ismeretlen lovag esetén megszólításként használatos, a már ismerős lovagot 'Ser + keresztnév'-en szokás szólítani.

A lovagok alapvetően hadakozással foglalkoznak, és lovaggá ütésük után további idejüket nagyrészt a fegyverforgatás gyakorlásával, illetve háborúskodással töltik, de ez alól számos kivétel lehet, sok példa van rá, hogy bizonyos személyek csak tiszteletbeli lovagi címmel bírnak, és sosem foglalkoztak fegyverforgatással.

A lovagokat számos további osztályba lehet sorolni, attól függően, hogy milyen életvitelt folytatnak:
 - A legtöbben az egyszerű kóbor lovag életét élik, ők általában nemtelenek, vagy szegényebb nemesi családok második-harmadik fiai, és nem örökölnek, illetve pénz, kapcsolatok és megbecsültség híján nem tudnak valamilyen uraság állandó szolgálatába állni. A fegyverzetük a lehető legváltozatosabb lehet, a vértezetük gyakran ősrégi, hiányos, vagy össze nem illő részekből áll. Általában a vidéket járják, és vagy rablólovagként fosztogatnak, vagy időről időre valamely lord udvartartásába próbálnak bekerülni. Igen gyakran próbálnak szerencsét lovagi tornákon, remélve, hogy képességeik felkeltik egy fegyvereseket kereső lord figyelmét.
 - Ha egy lovag talál magának egy lordot, akinek hűséget fogad, onnantól kezdve felesküdött lovagnak számít. A fegyveres szolgálatért cserébe hűbérura általában fedelet és ellátást biztosít neki, így a lovag élete némileg könnyebbé válhat. Ezért cserébe szolgálnia kell urát, leggyakrabban karja erejével. Ez az állapot igen múlékony lehet, ugyanis a lord bármikor elbocsáthatja felesküdött lovagjait.
 - Egy lord dönthet úgy, hogy a saját birtokából kihasít egy részt és azt egy felesküdött lovagjának adja. A földdel együtt általában az azt megművelő parasztok, illetve egy kisebb lakótorony is jár. Az ilyen letelepített lovagok uruk kegyét valószínűleg hosszas, hűséges szolgálattal, vagy kiemelkedő hőstettel érdemelték ki. Ha a lovag jól gazdálkodik a rábízott földbirtokkal, idővel akár saját nemesi házat is alapíthat.

A társadalom legnagyobb része a közemberekből áll, mint a parasztok, a kézművesek, a kereskedők. Természetesen közöttük is van tagozódás, de mindannyiukat jellemzi, hogy nincs politikai befolyásuk, sem különösebb jogaik - bár fontos, hogy kérhetnek igazságszolgáltatást uruktól és a legtöbb ház törvényekkel védi őket a visszaélésektől.  

Különleges helyet foglalnak el a királyságban az Éjjeli Őrség testvérei. Ők azok akik a messzi északon a Falat védelmezik az örök tél földjéről érkezett Másoktól. Habár gyakorlatilag senki sem látott több ezer éve ilyen lényt, az Őrség még mindig fennáll - noha hajdani megbecsült státusza mára elenyészett. Javarészt olyanokból áll a szervezet, akik valamilyen büntetést szerettek volna elkerülni, így "felöltötték a feketét". Nem csoda, hiszen vajmi kevesen vállalkoznak önként egy kies tájon, család nélkül töltendő életre.

-------------------------------------------- x ---------------------------------------------

Szokások és hagyományok

Szinte reménytelen vállalkozás tételesen felsorolni Westeros szokásait és hagyományait, különösen azt figyelembe véve, hogy az egyes régiók háromszáz évvel ezelőttig gyakorlatilag önállóan fejlődtek, saját szokásokat és jogrendet alakítva ki.Aegon hódítása óta a birodalom azonban egységes, és vannak olyan szokások és törvények, amelyek szinte mindenhol érvényesek. Általánosságban elmondható, hogy Westeros társadalmi szerkezete legjobban a középkori feudális társadaloméhoz hasonlít. A legfőbb hatalom, és elméletileg minden föld birtokosa a király, aki azonban ezt itt nem isteni mandátum, hanem eredetileg a nyers katonai erő (sárkányok) segítségével szerezte meg.

Nagyon valószínű, hogy a Hét Királyságnak nincsenek írott törvényei (legalábbis semmiféle törvénykönyvet nem ismerünk), így az ítélkezés kizárólag a szokásjogra alapul. Ezt a szokásjogot, ami egységes a Hét Királyság minden régiójában, összefoglaló néven a Király Igazságának nevezik. Az ebben foglaltak feltehetően a Hét Hitének tanításain alapuló irányelvek. A Király Igazságát minden földesúr maga tartatja be a birtokán. Általánosságban véve büntetendő a lopás, rablás, erőszakoskodás, illetve bármi, amit a fennálló társadalomra nézve veszélyesnek ítélnek. Szigorúan tilos a rabszolgatartás és -kereskedés, a Hit tanításai szerint minden ember szabadnak született.

A feudális rendszerből adódóan az egyes emberek nem egyforma jogokkal bírnak. A parasztok, kézművesek, szolgák és más nemtelenek a törvény előtt egymással ugyan egyenlők, de ki vannak szolgáltatva a magasabb rangú lovagok és nemesek hatalmának. Külön kategóriát képeznek az úgynevezett felesküdöttek (a mesterek és a Hit szolgái), akiknek saját külön hierarchiával bírnak (a Tanács, illetve a Leghívebbek) és ezek törvényei vonatkoznak rájuk.

Egy földbirtokosnak joga és kötelessége igazságot szolgáltatni a földjén élőknek. A büntetések általában igen szigorúak, és nyomokban a szemet-szemért elv is felfedezhető bennük. Kisebb bűnökért testi fenyítés (botozás, korbácsolás) jár, komolyabb vétségekért (pl. tolvajlás) gyakori az ujjak csonkítása, nemi erőszakért általában kasztrálás, míg súlyos bűnökért halál jár. A kivégzés módja általában akasztás, nemesek esetén lefejezés. A legtöbb lord erre a célra hóhért tart, de Északon még él az ősi hagyomány, mely szerint a halálbüntetés kirovójának saját kezűleg kell végrehajtania az ítéletet. A börtönbüntetés nem túl elterjedt (egy szinte semmiféle önállósággal nem rendelkező paraszt számára a börtön nem kifejezetten büntetés), a közrendűeket általában csak a tárgyalás idejére szokás fogságban tartani, de nemesek esetében néha kiszabnak várfogságot büntetésként. Módosabb kereskedők, illetve nemesemberek esetében bizonyos esetekben száműzetés is lehet az ítélet (Essosra, vagy Westeros valamely távoli, kopár vidékére).

Ősi hagyomány alapján bármiféle ítélet alól mentesülni lehet, ha a bűnös vállalja, hogy "feketét ölt", vagyis csatlakozik az Éjjeli őrséghez. A szolgálat életfogytig való volta, illetve a kegyetlen körülmények miatt azonban ezt általában csak az igen súlyos (halálos, vagy kasztrációs) büntetések kiváltására szokták használni. A nemeseknek ezen kívül - andal szokás szerint - joguk van küzdelem általi ítéletet kérni, ahol ő és vádlója (vagy önkéntes bajnokaik) halálos párviadalban csapnak össze, és ha a vádlott győz, szabadon távozhat. Ennek egy régi és minősítettebb esete a Hét Próbája (Trial of Seven), amikor a vádlott és a vádló hat-hat társát vehette maga mellé a küzdelemben - ez már önmagában egyfajta jelzése volt annak, hogy vannak, akik erősen hisznek a vádlott igazában, avagy bűnösségében.

Westeroson mindenki a szülei rangját örökli. A nemtelen közembereknek gyakorlatilag annyi joguk van, amennyit az uruk engedélyez nekik. Adót fizetnek a környék földesurának (általában terményben), de saját magukkal szabadon rendelkezhetnek, és nincsenek röghöz kötve, noha a költözködés ritka. A nemtelenek általában nem viselnek vezetéknevet, de éppen ezért igen gyakoriak a ragadványnevek, amelyek általában igen frappánsan utalnak viselőjükre.

Egy nemtelen számára a társadalmi ranglétrán való előrelépés igen ritka, noha lehetséges esemény, amire több módja is lehet. Beléphet valamelyik felesküdött rendbe, vagy valamilyen szolgálattal kiérdemelheti, hogy ura lovagi rangra emelje. Néha előfordulhat az is, hogy egy közember valamilyen nagy szolgálatáért nemesi rangot, és ehhez járó birtokot kap, ezt általában az adott régió nagy házának ura, vagy személyesen a király adományozza neki. Egészen ritka esetben kaphat valaki lordi címet birtokok nélkül is.

A nemesi házakban a hagyomány értelmében a címet és a birtokot a lord legidősebb fiúgyermeke örökli, nők az öröklésből az első körben ki vannak zárva (leszámítva a délen fekvő Dorne-t, ahol a rhoyne-i hagyományok szerint nemtől függetlenül az elsőszülött örököl). Amennyiben a lordnak nincs férfi örököse, úgy a birtok legidősebb élő fiútestvérére, illetve azok törvényes örököseire száll. Ha ilyen sincs, akkor a lord felesége, vagy legidősebb lánya örökli a birtokot és a címet, de ezzel a család nevének valószínűleg vége, mert a hölgy férje innentől jogot formálhat a birtokra. A család egyéb, mellékági leszármazottai is beszállhatnak az öröklésért vívott harcba, és általában meg is teszik, ha érdemes, mert az öröklés pontos menete meglehetősen bonyolult, ködösen, sőt néhol kifejezetten ellentmondásos szabályokkal van tele.

A gyerekek nagykorúságot tizenhat éves korukban érik el, ez előtt nem léphetnek örökségükbe. Ha valaki nagykorúsága előtt megörökli a család birtokát (pl. atyja korai halála miatt), akkor gyámot (királyi sarj esetén régenst) jelölnek ki, aki a nevében gyakorolja a hatalmat. Ez a személy leggyakrabban a fiú anyja, de más befolyásos és a családhoz közel álló személy is lehet.

A házasság a nemesi családok életében fontosabb a puszta élettársi kapcsolatnál. A frigy által dinasztiák és szövetségi láncolatok jöhetnek létre, a két család szorosabbra fűzheti a kapcsolatait, elsimíthat egy viszályt, illetve még számos más oka lehet, ha két nemesen született összeköti az életét. Ennek megfelelően a szerelmi házasság nemesi sarjak között meglehetősen ritka, noha a dalnokok számtalan szerelmes balladát ismernek, amelyet a nemes hölgyek és szüzek élvezettel hallgatnak.

Érvényes házasságot csak nagykorú személy köthet, de igen gyakran előfordul, hogy a házasfeleket már kicsi gyermekkorukban eljegyzi egymással a családjuk. Ilyenkor az esküvőt akkor tartják meg, amikor nagykorúak lesznek. A házasságot minden esetben septon (a Régi Istenek követői istenerdő szívfája) előtt kötik, aki a Hét minden aspektusát (természetesen az Idegent kivéve) kéri, hogy áldja meg a frigyet. A házasság szertartásához tartozik még az a mozzanat, amikor a vőlegény leveszi a menyasszony válláról a háza jelképével díszített palástot, és beborítja egy olyannal, amin az ő címere látható, jelezve, hogy mostantól az ő családjukhoz tartozik.

A házasság érvénytelennek számít annak elhálása nélkül, ezért erre az esetek túlnyomó többségében még a házasság éjszakáján sor kerül. Szintén hagyomány az, hogy a vőlegényt és a menyasszonyt külön úton kíséri a hálószobába a násznép női, illetve férfi fele, miközben levetkőztetik, valamint pajzán élcekkel traktálják és tréfás tanácsokkal látják el. Miután a két csoport összetalálkozott az ajtóban, és belökték rajta az ifjú házasokat, nem tágítanak, és immár együtt folytatják a viccelődést és a tanácsok bekiabálását az ajtón keresztül.

Elméletileg a lányokat első menstruációjuk (holdvérük) után feleségül lehetett venni, de ez viszonylag ritkán fordult elő, általában megvárják, amíg a lány nagykorú lesz. Az úgynevezett kivirágzott szüzek (vagyis az olyan lányokat, akik már "véreztek", de még nem voltak tizenhat évesek), egyfajta különös átmeneti állapotot képeznek a gyermekek és a felnőtt asszonyok között. Azok, akik még ki nem virágzott lánnyal létesítenek szexuális kapcsolatot, a legförtelmesebb bűnök egyikét követik el, amit még jobb érzésű útonállók is megvetnek.

Különös helyet foglalnak el a társadalomban a nemesek házasságon kívül fogant, vagyis fattyú gyermekei. Akár még házasságkötés előtt, akár "félrelépés" eredményeként született, és lett légyen az anya szintén nemes, avagy közrendű, az ilyen gyermek fattyúnak számít. Az apja megteheti, hogy tudomást se vesz róla, de gyakran előfordul, hogy az atyák magukhoz veszik, vagy más módon gondoskodnak fattyú gyermekeikről. A fattyúk minden régióban egységesen más vezetéknevet kapnak, amely jellemző az adott vidékre (Észak: Snow, Folyóköz: Rivers, Nyugat: Hill, stb). A közvélekedés a fattyúgyerekeket hajlamosabbnak tartja a gonoszságra és az árulásra, lévén alantas körülmények között fogantak, ezért aztán a fattyúkat nem mindenütt látják szívesen. Ha egy nemes úgy kívánja, törvényesíttetheti fattyú gyermekét, ehhez azonban a király engedélye szükséges. Az ily módon törvényesített fattyú felveheti atyja nevét, és örökölhet is.

A magasabb rangú nemesi házaknál gyakori a gyám-, vagy nevelt gyermek is. Ennek az intézménynek a haszna sokrétű lehet. Azzal, hogy egy úr egy másik udvarba küldi a gyerekét (például apródnak, vagy lányok esetében udvarhölgynek), azzal egyrészt gesztust tesz a másik ház felé, azzal, hogy megbízik benne, ezáltal a két család közötti kapcsolat szorosabbá válhat. A másik nemesi házban felnövő gyermek alaposan megismerheti gyámapja gyermekeit (vagyis a későbbi lordot és hozzátartozóit), és az így szerzett barátságok ritkán mennek feledésbe (igaz, hogy az ellenségeskedések se). Azt sem szabad elfelejteni, hogy egy másik család gyermeke könnyen tússzá válhat, amennyiben eredeti családja esetleg a fogadó ház ellenére törne, ezért gyakori, hogy két ház viszálykodását a békekötéskor effajta "gyermekcsere" (vagy házasság) pecsételi meg.

-------------------------------------------- x ---------------------------------------------

Lovagi tornák

A lovagi tornák kialakulása visszavezethető a hadgyakorlatokra. A lovagok elsődleges feladata a harc, birtokuk és alattvalóik védelme, a harcot pedig legjobban a legvalósághűbb imitálással lehet gyakorolni.

Európában néhány száz év alatt kialakult a királyi csapatok hadgyakorlatából, "lándzsajátékából" és ehhez hasonló tornákból (mélée vagy buhurt) a legkifinomultabb, már szinte színpadi jellegű, történetmeséléssel és eljátszással egybekötött lovagi torna (pas d'armes). Alig ötszáz évnyi történet után aztán a tűzfegyverek véget is vetettek a valódi lovagi tornáknak, bár egyes elemeik fennmaradtak.

Westeroson sok tekintetben szerencsésebb a lovagi kultúra, hiszen az egyetlen használható tűzfegyver a sárkány, amiből azonban Valyrián kívül sehol sem állt rendelkezésre annyi, hogy ne legyen szükség hagyományos hadseregekre és várakra. Sőt, mivel Westeroson csakis a királyi családnak voltak sárkányai, nekik pedig mindenki behódolt, így azok az esetleges belső konfliktusokban nem jelentek meg, még a csírái sem látszanak a sárkányokra való felkészülésnek (a várak felülről nyitottak, nincs "légvédelem" stb).

A lovagi kultúra, s vele együtt a lovagi tornák kezdete a múlt ködébe vész, mindkettő évezredek óta virágzik, és egyelőre semmi nem mutat arra, hogy a közeljövőben ez a helyzet változna.

A házigazda

Mindig kell egy házigazda, aki pénzeli a tornát, vendégül látja az érkező lovagokat (bár nem szállásolja és látja el őket étellel-itallal, erről maguknak kell biztosítaniuk) és gondoskodik a lebonyolításról és a megfelelő jutalomról. Ez nem kevés pénzt igényel, de cserébe a fényes tornáknak nagy híre megy, évek, évtizedek múlva is emlegetik őket. Ilyen torna volt például a Hamis Tavasz Évében rendezett harrenhali viadal.

A rendezők lehetnek többen is, és természetesen a rendezés mellett résztvevőként is megjelenhetnek a tornán. A lovagi torna nem olcsó dolog, már pusztán a rendezés ténye is árulkodik az adott úr hatalmáról és gazdagságáról - vagy jó hitelezőiről.

A helyszín

A helyszín is nagyon fontos, legtöbbször egy város vagy várkastély melletti megfelelő nagyságú mezőn szokták a tornákat rendezni, egyrészt, hogy a tornapálya/pályák és páholyok elférjenek, másrészt, hogy a résztvevő lovagoknak, kíséretüknek, valamint az őket kiszolgáló vásárosoknak és mindenféle népeknek legyen hol táborozniuk. Általában a legtöbb városnál - ahogy Királyvárnál is - megvolt a szokásos tornahelyszín, nem túl messze de nem is túl közel. A torna közönsége ugyanis egyrészt a város lakosságából, másrészt a városban megszálló hölgyekből és urakból áll, közönség nélkül pedig nem igazi torna a torna. Európában a városokon belül igen ritkán rendeztek tornákat, mert egy jobban sikerült buhurt után vagy egy kellemesen részeg éjszaka közben elszabadulhattak az indulatok és a résztvevők esetleg úgy gondolhatták, hogy a várost kifosztani és felgyújtani jó ötletnek tűnhet, ami a város lakosságát érthető módon nem töltötte el osztatlan örömmel...

A szabályok

A lovagi tornák általános szabályai, hogy a résztvevő legmagasabb rangú úr - általában a király, ha jelen van, ha nem, egy rokona, vagy a torna rendezője - a főbíró, kétes esetekben az ő szava dönt. A torna irányítói és bírái a heroldok, akik már a torna előtt ellenőrzik a résztvevők fegyvereit, a személyazonosságukat és címerüket, valamint felelősek az események hiba nélküli lefolyásáért. Őket minden esetben a rendező biztosítja.

Csoportos összecsapás vagy buhurt(kézitusa)

A legősibb típusú lovagi torna valójában egy csata vagy ütközet imitálása. A résztvevők két csapatra oszlanak és összecsapnak. Egyes esetekben előfordulhat, hogy nincsenek csapatok, a résztvevők csak magukra számíthatnak. Aki kiesik a nyeregből, az kiesik az összecsapásból, bár igencsak vigyáznia kell, hogy a többiek lovai össze ne tapossák. Általában az ellenfél foglyul ejtésére törekednek a résztvevők, mert a fogoly csak igen jelentős összegért (vagy a lova és páncélja átadása után - ami szintén igencsak jelentős összeg) szabadulhat meg. Sok szegény lovag juthat így pénzhez.

Európában gyakran az adott lovag csatlósai is részt vettek az összecsapásban - gyalogosan és lovasan is - ami meglehetősen egyenlőtlenné tette a buhurtokat. Westeroson ez nem jellemző. Általában a buhurtokban való részvétel nem kötött annyira, mint a kopjatörésben.

Mivel a lehető legjobb hadgyakorlat az eredeti cél, mindenki olyan fegyverben és vértben indul, amilyenben akar.

Kopjatörés

Ez már sokkal inkább az egyéni ügyességről, a látványosságról szól, mint a csatákra való felkészülésről. Két fél áll fel a pálya két végében és egymásnak rontva kopjáikkal igyekeznek kilökni a másikat a nyeregből.

A győztes az, amelyiknek sikerül kilökni a másikat. A lóról lekerülve nem szabad folytatni a harcot - kivéve ha erre a bírók engedélyt adnak és mindkét fél leszáll a lóról, ilyenkor egyenlő fegyverrel folyhat tovább a viadal. Mivel könnyen megeshet, hogy a lovasok egyszerűen összeütköznek, bevezették a kordont a pálya két fele között, ez néha csak szalagból áll, de néha egészen komoly deszkapalánk, amin fizikailag sem volnának képesek áttörni. A palánk az egyik oka a furcsa kopjatörési módnak, amelyre hamarosan rátérünk.

Magának a kopjatörésnek két fő típusa van, a "békés" és a "hadi". A kettő közti fő különbség az , hogy a békés változatot külön erre a célra készített tompa, úgynevezett koronás végű kopjával, direkt kopja ellen készült tornapajzzsal és gyakran módosult, különösen vastag páncélban vívják. A tornapáncélok sisakján szokott általában teljes díszében megjelenni a címer sisakdísze. Mivel a tornakopja hosszabb, mint a hadi, ezt a ló nyakán átvetve használják, ami megkönnyíti, hogy az ellenfél pajzsát telibetalálva kilökjék a nyeregből. (Az angol nyelvben a "target" (célpont) kifejezés is a tornapajzs nevéből (targe) származik.)

A hadi típusút viszont csatapáncélban és csatakopjával, általában kordon nélkül vívják. Sokkal nagyobb mozgásszabadságot ad, de egyben veszélyesebb is.

A kopjatörésnek sok módja ismert, létezik belőle bajnokság, ahol mindig a győztesek csapnak össze, míg a végén egyetlen bajnok lesz. A kezdő párokat ilyenkor általában sorsolják.

Létezik kihívásos kopjatörés is, amikor általában lovag a kihívandó lovag sátra előtti címerpajzsot megérintve hívja ki ellenfelét (vagy ha nem akkor apródjait küldi a kihívással). Nem illik már legyőzött, vagy közismerten gyengébb lovagot kihívni.

A kopjatörésnél általában, valószínűleg a rendező vagy főbíró döntésétől függően igen szigorúan ellenőrzik a résztvevők nemességét, lovag voltát és személyazonosságát - már csak azért is, hogy ne essen meg olyan, hogy egy "jöttment" elbánik valamely híres nemesi család sarjával. Kivételek mindig akadnak, hiszen például az inkognitóban induló lovagok nehezen őrizhetnék meg névtelenségüket, ha minden heroldnak el kellene árulniuk, kik ők és honnan jöttek. A részvétel legtöbbször nem kerül pénzbe, de a nyeregből kiütött lovagok lovát és fegyverzetét legyőzőjük nyeri.

Íjászverseny

Ez a versenyszám általában azoknak szól, akik anyagi vagy születési okokból nem tudnak részt venni a lovagi torna összecsapásaiban. Az íjászversenyben bárki részt vehet, akinek van íja, persze a fegyverhordozók és apródok, mivel folyamatosan gyakorolják az íjászatot, előnyben vannak.

Gyakran megesik, hogy minden elővigyázatosság ellenére - különösen harci fegyverekkel vívott viadalban - valaki megsérül vagy meghal. Rossz helyre talál be a fegyver, a kopja egy szilánkja, megbokrosodik egy ló. Az ilyen eseteket szokás kivizsgálni, de mindenki tudja, hogy ez is része a lovagi tornáknak, nem túlságosan meglepő.

A legnagyobb veszély ilyenkor az, hogy ha a sérült (vagy halott) lovag hozzátartozói szándékos merényletnek tekintik a dolgot, és fegyvert ragadva beszállnak a harcba. Általában éppen ezért tiltott a fegyverviselés a tornákon a királyi testőrökön és a résztvevőkön kívül mindenkinek (a heroldoknak is).

A lovagi tornák a westerosi kultúra elválaszthatatlan részei, leginkább itt bizonyíthatják vitézségüket a lovagok békeidőben, itt szerezhetnek nevet maguknak. Az évszázadok alatt sokkal több lett, mint hadgyakorlat, a bátorság, ügyesség és nem utolsó sorban a személyes és családi reprezentáció fontos helyszíne.

A lovagi tornák győzteseit majdnem annyira ünneplik, mint a csaták győzteseit, egy sikeres tornaszerepléssel karriereket lehet megalapozni, de legtöbbször nincs komoly tétje. Aki több tornát megnyer, könnyen országos hírre tehet szert, emelve ezzel saját maga és családja/ura hírnevének fényét.

Mindezzel együtt ne feledjük, hogy aki tornagyőztes, az nem feltétlenül nyeri meg a csatákat, az ugyanis, a lovagi tornák minden igyekezete ellenére, egészen másfajta viadal.

-------------------------------------------- x ---------------------------------------------

Heraldika

A heraldika kialakulása mindig ott kezdődik, mikor a felek már annyian vannak egy-egy csatában, hogy nem ismerik egymást arcról. Mivel kissé kínos elszámolni azzal, miért is támadtunk rá az urunk egy másik vazallusára csata közben az ellenfél helyett, nem árt valami jelzésben megállapodni, ami könnyebben megismerhető, mint egy arc, amit félig vagy teljesen eltakar egy sisak.

Innentől kezdve, miután eldőlt az, hogy a saját embereimre az én jelem kerül, egy sereg mindjárt nem tízezer arcból áll, hanem néhány tucat egyszerű jelből.

Westeroson még - történeti kifejezéssel - az élő heraldika korában vagyunk, azaz a címereket tényleg ráfestik minden nagyobb felületre - elsősorban pajzsra, másodsorban zászlóra, nyeregtakaróra, meg ahova még eszükbe jut - és a sisakdíszeket tényleg a sisakon hordják. Ebből következően nincsenek is annyira összetett címerek, mint amilyenek az európai lovagkort követően, a töméntelen házasság és adományozás után kialakultak. (Hasonlításképpen - Ferenc József császárnak annyi címe és tényleges vagy igénybirtoka, címe és rangja volt, hogy a Monarchia nagycímere azért nem készült el, mert fizikailag képtelenség volt megfesteni)

Ezek a szabályok egyszerűek, de nem kötelezőek, az európai heraldikai szabályokon alapulnak, de amennyire észrevettem, Westeroson is betartják őket - opcionálisan.

A színek: A heraldikában öt színt és két fémet használnak: kék, zöld, vörös, fekete, természetes, arany, ezüst, a fémek egyenértékűek a sárga és fehér színekkel; ezeknek nincsenek árnyalataik. A természetes szín az ábrázolt dolog eredeti színe, ami alapvetően szembemegy a szabályokkal, és ezért nem szokták szeretni.

Tilos a színre színt és fémre fémet festeni.

Tilos a térbeli perspektivikus ábrázolás, bonyolult jelenetek használata.

A bal és jobboldal felcserélődik - a címert mindig úgy kell nézni, mintha egy velünk szemben álló ember tartaná, és az ő bal- és jobb oldalához kell viszonyítani.

Ha megnézzük, akkor két dolog derül ki ezekből: az egyik, hogy ezek mind a láthatóságot szolgálják, a másik pedig, hogy szinte mindegyikre rögtön tudunk mondani olyan címert, ami szabályszegőnek mondható. Például a Starkok rémfarkasa szürke, ami nem heraldikai szín, hanem ún. természetes, a Kóbor lovagbeli Ser Duncannek egy kész tájkép van a pajzsán, teljes ellentétben a térbeli ábrázolás tiltásával, ráadásul megszegve a színre-szín szabályt is.

Kétfajta minta létezik alapvetően, a mértani alapú ún. mesteralak, és a címerkép. A mesteralak Westeroson nem túl elterjedt, leginkább a pajzsok osztásában szokott megjelenni.

A mesteralakok a vágások (vízszintes osztás), a hasítások (függőleges osztás), pólyák és cölöpök és hasonlók. Előfordulnak például a kékkel és vörössel hasított Tully címerben. Alapvetően a mesteralakok az ősibbek, ezek lehettek az első felfestett jelek, amik később, ahogy szaporodtak a címerek, egyre bonyolultabbá váltak.

Sokkal elterjedtebbek a címerképek, amik valamely állat, ember, testrész vagy tárgy ábrázolásai. Ezek az idő folyamán általában klisékké válnak, az oroszlánt, a sast és a többit csak egyféleképpen szokás ábrázolni. A Napot például az európai heraldikában 16 sugárral volt szokás lefesteni, 8 egyenessel és 8 hullámossal. Ezeknél az ábrázolásoknál egyáltalán nem feltétel az élethűség, sőt, az állatok jellemző részeit általában ki szokták emelni (pl sas csőre és karmai), és általában olyan színűre festik őket, amilyenre akarják, lényeg, hogy ne ütközzön egy másik címerrel, mert akkor összekeverhetőek lennének.

A westerosi címerek nagy része nem egyéni, hanem családi címer, a család minden tagja és szolgája jogosult viselni azt, változatlanul. Míg Európa több országában jelezték a címeren, ha az adott családtag örökös, nem örökös, közeli vagy távoli rokon, Westeroson változatlanul használják és öröklik tovább.

A westerosi heraldikában az európaihoz képest sokkal nagyobb szerepet tölt be a családok mottója, a jelmondat. Ilyennel minden nagyobb ház biztosan rendelkezik, jó eséllyel a kisebbek is, csak azokat általában nem ismerjük. Ábrázolásnál a jelmondatot a címer alatt szokás feltüntetni.

Westeroson nagyon fontosak még a vértezetek címermotívumos kiegészítései, például a Viráglovag virágmintái, melyek Tyrell voltára utalnak, vagy a Baratheonok agancsa a sisakon. Ezek Európában jellemzően csak a lovagi tornákon kerültek elő teljes terjedelmükben, a csatákban megelégedtek a sisak festésével, vagy szolidabb díszítésével. A sisakdíszek segítségével a lovag a címerpajzsa nélkül is messziről azonosítható, ezt a könyvekben pszichológiai fegyverként is felhasználják.

A Nagy Házak címerei jellemzően egyszerűek és könnyen megkülönböztethetőek, köszönhetően a házak ősiségének és hatalmának. Megfigyelhető, hogy ahol a lovagi kultúra a legmagasabb szinten van - Égikertben a Tyrelleknél, a Baratheonoknál és a Lannistereknél - ott vannak a legszabályosabb címerek, míg ahol kevésbé jellemzőek a lovagok és kevésbé elterjedt a kultúrájuk - például Északon - nem annyira szabályosak a címerek.

Nagyon fontos, hogy a westerosi heraldika teljes egészében élő dolog, sokkal kevésbé tudomány, mint inkább a mindennapi általános műveltség része. Mivel kevésbé elterjedtek a személyek hiteles képi ábrázolásai (értsd, nincsenek filmek és fényképek), az azonosításuk a címer alapján történik. Sokszor életbevágó lehet tudni, hogy egy ellenséges ház vazallusa-e a szemben álló lovag, vagy egy szövetségesé, az én uram címere van-e az adószedőn, vagy csak áttévedt ebbe a faluba, a király embere-e az adott lovag, vagy csak annak mondja magát és egyébként árulásért üldözik.

A címertannal tehát nem csak a lovagok és heroldok foglalkoznak, de legalább a fontosabb címereket mindenki igyekszik ismerni.

-------------------------------------------- x ---------------------------------------------

Vallás

Westeros legnagyobb egyházi rendszerrel is bíró vallását, a Hét Hitét az andal hódítók hozták magukkal, mintegy hatezer évvel Aegon Hódítása előtt. A hagyomány szerint az akkor még Essoson, Andalos völygévben élő andaloknak megjelent a Hét reinkarnációja. Az isteni jelenés láttán a nép megtért és átvette az új hitet. A Westerost leigázó andal seregek lovagjait, páncéljuk mellett, vakbuzgó hitük is védte, amit a mellükbe vágott hétágú csillaggal, a Hét szimbólumával is jeleztek. 

A hódítók hosszas csatározások után végül elfoglalták a későbbi Hét Királyság területét, az Elsőket a Nyakon túlra szorították vissza Északra, az Erdő Gyermekeit pedig gyakorlatilag teljesen kiirtották, ezzel az általuk tisztelt Régi Isteneknek leáldozott. Azóta a Hét Hite Westeros államvallásának tekinthető, annak megfelelő egyházszervezettel és papi renddel.
A Hét tulajdonképpen egyetlen istennek tekinthető, amely hét különböző aspektussal bír; az emberek különböző élethelyzetekben a megfelelő aspektushoz imádkoznak – az adott helyzettől függően nem ritkán egymás után többhöz is.

Az Atya tiszteletreméltó bíró, képi ábrázolásokon általában mérleget tart a kezében, komoly döntéseket kívánó helyzetekben szoktak hozzá imádkozni.

Az Anya az anyaság és a gyermeknevelés patrónája, így egyben a családoké is. Gyakran könyörögnek hozzá termékenységért, vagy a család békéjéért.

Ha valaki hosszú és nehéz munkához kezd, a Kovácshoz imádkozik, hogy adja meg neki a kellő kitartást és képességeket, hogy el tudja végezni a feladatát.

Harcos alapvetően a katonák és a hadakozással foglalkozók istene, győzelemért és dicsőségért imádkoznak hozzá.

Szűz a tisztaság és az ártatlanság patrónája, főleg fiatal lányok imádkoznak hozzá a tisztaságukért, illetve őt hívják segítségül azok, akik szeretnék bizonyítani ártatlanságukat.

Vénasszony, aki ráncos kezében lámpást fog, jelképezi a hosszú élet alatt összegyűlt bölcsességet. Komoly sorsfordulókon imádkoznak hozzá, hogy adja meg a bölcsességet, amivel megfelelő döntést lehet hozni.

A panteon legkülönösebb tagja a nem és arc nélküli Idegen. ő a halál istenének tekinthető, ennek megfelelően nem is igen szoktak az oltáránál imádkozni.

A Hét Hitének szervezete alapvetően meglehetősen hasonlít a középkori katolikus egyház felépítéséhez.
A Hetet septonok (papok) és septák (papnők) szolgálják. ők szüzességi fogadalmat tett személyek, akik felszentelésükkor elveszítik családnevüket (ha volt nekik), és onnantól kezdve csak vallásos kötelezettségeiknek tesznek eleget. A nemesi házak másod-harmadszülött gyermekei gyakran választják ezt a hivatást, lévén örökségre nem számíthatnak, a közrendűek pedig a társadalmi felemelkedés egyik módját látják az egyházi szolgálatban, így a septák és septonok száma a birodalomban aránylag magas.
Igen valószínű, hogy az egyes septonok és septák valamilyen szinten mélyebben tanulmányozzák a Hét egyik aspektusát, és ennek valamilyen jelét is magukon viselik. A Kovácsot szolgáló septonok például kis kalapácsot viselnek a nyakukban, a septák pedig valószínűleg öltözékükkel (fehér, kék, szürke) jelzik, hogy mely arcot szolgálják. A septonok rendszerint a hímnemű, míg a septák a nőnemű aspektusokat szolgálják. Az Idegen septái az úgynevezett Csendes Nővérek, akik nem csak szüzességi, de némasági fogadalmat is tesznek felavatásukkor. Az ő feladatuk a halottak előkészítése a temetési szertartásra. Különleges szerepük miatt egyfajta félelemmel vegyes tisztelet övezi őket.
Az egyház vezetését a magas rangú septonokból álló tanács, az úgynevezett Leghívebbek látják el, akiknek élén a Fősepton áll. A Főseptont a Leghívebbek rendszerint maguk közül választják, de ez nem kizárólagos, elvileg a Hét Hitének bármely tagjából lehet Fősepton. (Így például a hitbuzgóságáról híres I. (Áldott) Baelor király, aki maga is septon volt, egy egyszerű szobrászt jelölt a tisztségre.) Beiktatásakor a Fősepton elveszíti saját nevét és innentől kezdve haláláig csak a tisztségének él, és ezen a néven ismerik.
A septák és septonok többnyire szentélyekben élnek. Ezek a középkori kolostorokhoz hasonlító, gyakorlatilag önfenntartó intézmények, ahol számos septon él egy közösségben. Egyes septonok ugyanakkor nem szentélyben élnek, hanem a vidéket járják, és az egyszerű nép körében prédikálnak, illetve látnak el vallásos szolgálatokat (esketnek, temetnek). Ezek a septonok gyakran alamizsnán élnek, és ennyiben rendkívül hasonlítanak a középkori kolduló barátokhoz. Megint más septonok nemesi házak szentélyeit gondozzák, illetve a ház vallásos életét vezetik, sokszor egyfajta lelki tanácsadóként is szolgálva a családnak. A septák gyakran vállalnak nevelőnői szerepet nemesi házaknál.
A vallás központja a Királyvárban található Baelor Nagy Szentélye. A Visenya Hegyén található hatalmas, hét kristálytoronnyal ékesített szentélyben székel a Fősepton.
A Hét Hitének régebben katonai ága is volt, a nemesi származékokból álló Harcos Fiai és a közemberek alkotta Szegény Testvérek. Mivel egy idő után a rend túlságosan nagyra nőtt és befolyásolhatatlannak bizonyult, I. (Kegyetlen) Maegor király véres harcok árán leverte és betiltotta.
A Hét Hitének tanításai alapvetően befolyásolják Westeros jogrendszerét. A Hit tiltja a szerencsejátékot, a vérfertőzést, rossz szemmel nézi a fattyak nemzését és a rokongyilkosságot. A Hét Hitének egy érdekes – valószínűleg az andal hódítók idejéből megmaradt – szokása az istenítélet, vagyis a küzdelem általi ítélet hagyománya. A megvádoltnak joga van ártatlanságát párviadalban megvédeni, ekkor a jelen lévő septon megáldja a fegyvereket, és imádkozik a Héthez, hogy a küzdelem szolgáltasson igazságot a feleknek. Ha a vádlott a párviadalban győz, azonnal szabadon engedik.
Septonok áldják meg és kenik fel az ünnepélyes keretek között lovaggá ütött fegyvernököket is, a szertartás közben hét olajjal kenik meg és emlékeztetik őket, hogy lovagként fegyverük a Hét Hitét szolgálja.

Westeros másik nagyobb vallása a Régi Istenek kultusza. A vallást eredetileg Westeros oslakói, az Erdo Gyermekei gyakorolták, majd amikor az Elsok, hosszas csatározások után végül békét kötöttek velük, felhagytak addigi vallásukkal és átvették a Régi Istenek tiszteletét. A hódító andalok gonosz teremtményeknek tekintették az Erdo Gyermekeit, és tűzzel-vassal irtották oket, az Elsok között pedig terjesztették az új vallást. Mindezek következtében az Erdo Gyermekei kihaltak, az Elsok pedig részben elkeveredtek a hódítókkal, a régi hit pedig már szinte csak Északon létezik, habár egy-két elszigetelt család délen még mindig a Régi Isteneket követi.
A Régi Istenek megfoghatatlan, névtelen entitások, még a számukat se tudjuk, nem léteznek konkrét tanításaik, szertartásaik, papjaik, vagy olyan intézményük, mint a Hét egyházának. Az egyetlen nyom, ami a vallásra utal, az istenerdok (godswood) jelenléte bizonyos házak birtokán. Északon az istenerdok néma, bolygatatlan oserdok, melyek középpontján egy varsafa (weirwood) áll, melyre egy arcot véstek – valószínűleg még az Erdo Gyermekei. Ezt a fát szívfának nevezik, és rendkívül szentnek tartják. Északon a legtöbb szertartást (pl. házasságot, névadást, komolyabb esküket) a szívfa közelében bonyolítják le, és a Régi Istenek követoi idorol-idore a szívfához járnak, hogy némán imádkozzanak az isteneikhez. A Nyaktól délre, ahol az andal befolyás erosebb volt, az északi jellegű istenerdoket mára már mind kivágták, de bizonyos nagy múltú nemesi házakban még található istenerdo, noha ez leginkább egy ligetre hasonlít, és a szívfa is inkább tölgy-, mint varsafa.

 

forrás:http://gameofthrones.hu/

 

Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre    *****    Egy asztrológiai elemzés,sok segítséget ad,életünk megtervezéséhez,rendeld meg és küldök egy 3 éves éves elõrejelzést is    *****    Szeretne leadni felesleges kilókat? Szeretné méregteleníteni és tisztítani szervezetét?Csatlakozzon a programhoz még ma!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, kezd az évet azzal, hogy belenézel, én segítek értelmezni amit látsz. A saját akaratod dönt!