Our Song | Game of Thrones / ASOIAF roleplay | AKTÍV*
NEWS

2018.02.17. - Az oldal új fejlécet kapott és befejeztem az NJK-k adatlapjainak frissítését, valamint a történet első fejezete is elkészült.

 
NAVIGATON

Üdvözöllek az oldalon!

Ez a szerepjáték a Tűz és Jég dala című könyvfolyamon alapul, avagy a tv-sorozat által híressé vált nevén nevezve a Trónok harcán. Ám ez a szerepjáték még azon belül egy alternatív univerzumban játszódik. Talán már ismerős számodra ez a világ, de az sem gátolja a játékot ha nem, mert minden fontos információt megtalálhatsz vele kapcsolatban.

VALAR MORGHULIS

 
CHAT
 
ELITES
 
LOG IN
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 

CSS Codes

Leírások

VILÁGUNK

A világ, amelyben ez a történet is játszódik meglehetősen bonyolult saját, különleges történelemmel, kultúrával, szokásokkal és nyelvekkel rendelkezik. A kontinens, amely a helyszínül szolgál, Westeros, amit a Hét Királyságnak is neveznek, mivel századokkal ezelőtt még valóban különálló királyságokból állt, amelyek folytonos küzdelemben álltak egymással. Ennek a Targaryenek, így Hódító Aegon és a nővérei, Visenya és Rhaenys, érkezésével lett vége, akik sárkányaik segítségével uralmuk alá hajtották a földrészt. Ellenben ők a keleti kontinensről, Essosról származtak, emiatt pedig mindig is különböztek az itteni népektől. Ebből kifolyólag a hatalmuk megtartása érdekében rengeteg harcot vívtak.
Hogyan is lett a Westeros nevű kontinens a Hét Királysággá? Pontosan hogyan került a Targaryenek uralma alá? Hogyan alakultak az események, milyen arculatot öltöttek a bonyolult szövetségi rendszerek az elmúlt idők alatt?

Hajnalkor - Az idők kezdetén Westerost furcsa, emberszerű lények, az Erdő Gyermekei lakják valamint óriások és más mágikus teremtmények járják az erdőket. Azonban pár évezred múltán Essosról megérkeznek az Elsők. Ezek az emberek jóval nagyobbak és erősebbek, mint az Erdő Gyermekei és jobb fegyverekkel rendelkeznek, így megvetik a lábukat a kontinensen. Évtizedek háborúskodását követően egyezségre jutnak: a Gyermekek megtartják az erdős területeket, az Elsőké lesz a többi. Idővel az emberek felveszik a Gyermekek vallását, a Régi Istenek hitét.

Hősök kora - Ezeket az évezredeket legendák övezik az ekkor élők bátorságáról, kitartásáról és eszéről. Több nemesi ház képes egészen ezekig az időkig visszavezetni a családfáját, mint például a Lannisterek és a Starkok. Eposzi csatákról és igaz szerelemről regélnek, ha a Hősök kora került szóba. Vérfagyasztó históriák szólnak a Hosszú Éjszakáról, ami alatt a rejtélyes Mások északról elfoglalták fél Westerost és rettegésben tartották az embereket. A birodalom északi határán a Fal a legyőzésük után épült, hogy örökre távol tartsa őket. A hatalmas építmény védelmére létrehozzák az Éjjeli Őrséget, amelynek tagjai életüket annak védelmére áldozzák. 

Andal invázió - Az andalok története a Hét Isten hitének megalapításával kezdődik Essosban, az Andalok dombjai körül. Úgy tartják, hogy ezek az istenek megjelentek az andalok előtt, arra buzdítva őket, hogy foglalják el Westerost.
Ezek az emberek végül csakugyan nyugatnak indulnak és a Keskeny-tengert átszelve ott szállnak partra, ami későbbi Arryn-völgy lesz. Az andaloknak acélfegyvereik voltak, páncéljukon a hétágú csillagot viselték, hitük jelképét. Jobban voltak felszerelve, mint az Erdő Gyermekei vagy akár az Elsők és Északon kívül minden terület az uralmuk alá került. A varsafákat, az Erdő Gyermekeinek szent fákat, kiírtják, a Gyermekek pedig hamarosan visszahúzódnak a Fal mögé és ahogy telik az idő már egyre inkább csak a mesékben élnek tovább. Az Elsők leszármazottai viszont azóta is tartják a vallásukat és az északi területeket. 

Hét Királyság - Ahogy délen az Elsők országai sorra buktak el az andal hódítók előtt, az évszázadok folyamán hat erős királyság emelkedik fel a helyükön: Észak kies vidékén a Starkok, a keleti magas helyek között az Arrynok, alattuk a zord, viharos területeken a Durrandonok, a Vas-szigetek és a közbenső Folyóvidéken a Hoare-háziak, nyugat sziklái között a Lannisterek és a dús legelőjű Síkvidéken a Gardenerek uralma alatt.
Ezekben az időkben érkezik az utolsó nagy nép, a rhoynarok, Dorne-ba. A legendás harcos, Nymeria hercegnő vezetésével, a Martell-házzal szövetkezve átveszik az irányítást a kontinens legdélebbi uradalmában.

Targaryen dinasztia:

Miközben nyugaton megalakult a Hét Királyság, a nagy keleti birodalmat, Valyriát eléri végzete egy pusztító vulkanikus eredetű kitöréssorozat által. Ennek során a birodalom fővárosát vezető sárkányurak közül egyedül a Targaryenek maradnak fenn. A legenda szerint egy látomás hatására települtek Sárkánykőre már korábban, amelyet Daenys Targaryen, az akkori családfő, Aenar, leánya látott.
A Targaryenek nem számítottak hatalmas családnak Valyriában, ám annak eltűnésével az egyetlenekké váltak az egész világon, akiknek voltak sárkányaik. Néhány generációval később az ifjú Aegon és nővérei már fel is ismerték, mivel járhat ez az előny.

A Hódítás - 2 BC - 1 AC - Az utókor így nevezte el a hadjáratot, amelynek során I. Aegon Targaryen és a feleségei, Visenya és Rhaenys, a Hét Királyságból hatot meghódított. Bár ez utóbbi tényt főleg a függetlenül maradt dorne-iak szeretik hangoztatni, hiszen egyébként gyakran innen számítják a Hét Királyság eggyé kovácsolását. Annak ellenére, hogy bizonyos régiókat nem kellett ténylegesen meghódítani, mivel egyes urak támogatták a Targaryeneket (így például a Velaryonok és a Celtigarok), mindenki jól tudja miként sikerülhetett az évezredekig széttagolt kontinenst egyetlen felség uralma alá vonni: sárkányokkal. 
Minden idők legnagyobbra becsült serege sem állhatott ellen Balerion, a Fekete Iszonyat, Meraxes és Vhagar együttes pusztításának a Tűz Mezejeként elhíresült csatában, sem korának legnagyobb kastélya, Harrenhal, Balerion tüzének, sem a Viharkirály Meraxesének. A sárkányoktól való félelem segített abban, hogy a Völgy és Észak vérontás nélkül adja meg magát.
A Hódítást követő években Dorne-al további véres csatározások folytak, amely az után vált igazán rettenetessé, hogy Rhaenys királyné eltűnt, sárkányát pedig megölték. Mindazonáltal a területet nem sikerült elfoglalni és I. Aegon békét kötött Dorne Hercegével, annak édesanyjának, Meria Martellnek, halálát követően. Az utókor ezt a konfliktust az első dorne-i háborúnak nevezi el.

A Hit lázadása - 41 AC - 48 AC - Hódító Aegon halálát követően a fia, I. Aenys kerül trónra, aki szembekerül a Hét Hitével, amikor összeadja legidősebb lányát és legidősebb fiát. A valyriai szokásokat, mint a többnejűség és a testvérek közötti házasság, elnézte a Hit Aegonnak és a nővéreinek, kivételesnek ítélve őket (bár az a magyarázat, hogy féltek tőlünk sokkal helytállóbb lenne), azonban nem gondolták volna, hogy majd leszármazottaik is követni kívánják a vallásukkal teljesen ellentétes gyakorlatot. A krízis egy felkeléssé alakul át, amellyel a gyengekezű Aenys nem tud mit kezdeni és elhalálozik egy rövid megbetegedést követően. Visenya, az özvegy királyné, testvérei fiának halála után, hazahozza a saját fiát, a száműzött Maegor herceget és királlyá koronázza, annak ellenére, hogy Aenysnek három fia is életben van ekkor még. I. Maegor nem véletlenül érdemli ki a "Kegyetlen" jelzőt. A Hit felkelését gyorsan, brutálisan eltiporja, ezrek halálát okozva. Emellett hírhedté válik még arról, hogy hat feleséget vesz maga mellé, akik közül kettőt ő maga öl meg.

Békítő Jaehaerys és Jó Alysanne - A válságos éveknek akkor szakadt vége, amikor Aenys utolsó örökösei vették át a királyságot. I. Jaehaerys király békét kötött a Hittel, ezzel szerezve ragadványnevét: a Békítő. Rengeteg olyan törvényt hozott, amely elősegítette a birodalom fejlődését mind gazdasági, mind társadalmi értelemben és egységessé tette a jogot a Faltól Dorne határáig. Úgy tudni arra, hogy eltörölje az első éjszaka jogát, királynéja vette rá, akit nagyon szeretett. Sok gyermekük született, a házuk virágzott és Jó Alysanne talán azóta is a legkedveltebb királyné. Az ő közbenjárásával szerzett földeket az Éjjeli Őrség, hogy könnyebben elláthassák a Fal védelmét. A Hét Királyság egyik fénykorának számít az uralkodásuk. Emellett Jaehaerys mindeddig a legtovább uralkodó király, hiszen 14 évesen vette át a trónt és 55 évig uralkodott.

A Nagytanács - 101 AC - A nagy családdal, nagy bonyodalmak is járhatnak, főleg ha az öröklés kerül szóba. Miután az első két fia előbb hunyt el, mint az apjuk, Jaehaerysnek még életében kétszer is döntenie kellett ki legyen az örököse. Először 92 AC-ben egyszerűen határozott, második fia javára, leányunokájával Rhaenysszel szemben (ezt Alysanne királyné nagyon ellenezte). Másodszorra azonban nehezebb helyzetbe került. Rhaenysnek ekkora ugyanis már két örököse és egy igen befolyásos férje is volt. Bár őt magát ismét hamar elvetették, mint trónörökös, a fia nevében sokan beszéltek. Végül mindenesetre a második fiú fiára esett a választása a Nagytanácsnak, amely gyűlés ténylegesen hatalmas volt és Harrenhal várában tartották. Így lett a király később Viserys herceg és Jaehaerys király ezzel a döntésével, bár ezt akkor nem tudhatta, a legnagyobb belviszálynak ágyazott meg a Targaryen-házon belül, amely majdnem romlásba taszította a dinasztiát. 

A Sárkányok Tánca - 129 AC - 131 AC -

A belháború utáni évek -

Dorne csatlakozik a birodalomhoz - 187 AC

A Blackfyre lázadások -

A történetünk innentől elhagyja a könyvek és a sorozat terepét. Az események, amelyek most következnek, bár egy ideig sok ismert karaktert és néhány azonos nevet tartalmaznak, többségében saját kreációk. Bizonyos dolgok esetében úgy gondoltam, hogy azok mindenképpen bekövetkeztek volna, mert mondjuk egyesek jelleméből következik, hogy bármi áron megteszik, amiben hisznek. Így például az, hogy Balon Greyjoy el kívánja szakítani a Vas-szigeteket a Koronától.

A Targaryen családfa 281 AC - 414 AC:

A Hamis Tavasz éve - 281 AC - A hosszú tél a végéhez közeledik és ahogy a természet megújul, a birodalom életében is változás köszönt be. II. Aerys, akinek egyre fokozódó őrülete lassacskán teljesen alkalmatlanná tette az uralkodásra, egyik napról a másikra meghal. Elsőszülött fia, Rhaegar, követi a trónon. Minden emlékezet óta legjobban pusztító vihar követi a koronázása napját, amelyen megszületik egyetlen húga, Daenerys, akit ettől fogva Viharbanszületettnek hívnak. A királyi pár maga gyermekáldásnak örvendhet és a kisfiút Jaehaerysnek keresztelik. Az örömbe azonban hamarosan bánat vegyül, mivel az idősebb kis herceget Aegont elveszítik tavaszi lázban. Az év végül gyászban múlik el, pont ahogyan kezdődött és csakhamar a Hamis Tavasz éveként kezdik emlegetni.

I. Greyjoy lázadás - 289 AC - Nem többön múlott az első kísérlet a Vas-szigetek függetlenítésére, mint apa és fia politikájának különbözőségén. Quellon Greyjoy, Pyke ura, szerette volna szorosabbra fűzni a Vas-szigetek viszonyát a Hét Királyság más régióival, mielőtt azonban a tervei mozgásba lendülhettek volna, odaveszett egy tengeri úton és örököse, Balon, vissza kívánta terelni házukat és a fennhatóságuk alá tartozó szigetcsoportok lakóit az ősi útra, ami tulajdonképpen visszatérést jelentett volna a fosztogató életmódhoz, amit még a Targaryenek érkezése előtt gyakoroltak elődeik. Hatalmas hajóhadat építetett, a több mint száz gályából álló Vasflotta az akkori királyi armadával is felért és az első célpontjuk a Nyugatföldek voltak. A kezdeti sikerek ellenére a lázadók természetesen nem érhettek fel az egységes birodalmi seregekkel és a felkelést gyorsan leverték. Az utolsó életben hagyott Greyjoy-fiút Casterly-hegyen nevelik fel, hogy az, amikor visszatér a szigetekre kormányozni fontolóra se vegyen bármilyen zendülést.

A sárkányok újjászületése - 297 AC - Viserys herceg a keleti kontinensről választ arát, mégpedig egy igen befolyásos pentos-i úr lányát, Mysereit, aki nem is sejthette, hogy a nászajándékba kapott sárkánytojások mit okoznak majd. Az essos-i előkelők csak igen értékes vagyontárgyakat láttak, bőkezűségük bizonyítékát, de a herceg a lehetőséget, hogy a tojásokból kikelhetnek a háza dicsőségét hozó teremtmények. A királyban is hasonló remény ébred, ám végül olyan ember jár sikerrel, akire ők álmukban sem gondoltak volna: Daenerys hercegnő. A húguk Sárkánykő mélyén, a tüzes vulkán belsejében kikelteti a tojásokat és ezzel a csodával újabb nevet szerez: Sárkányok Anyja. A három született sárkány a Targaryen-címer megtestesítői: a legnagyobb, koromszínűt, az egykori Fekete Iszonyathoz való hasonlósága miatt Balerionnak kereszteltet, maga Daenerys fogja lovagolni. A gyönyörű, kristályzöld Vergas Rhaenys hercegnőt fogadja maga mellé, míg a fürge, bronz-fehér Naerrax Jaehaerys herceget. Rhaegar király újra elkezd hinni az ősi próféciában, amelyet annyit tanulmányozott fiatalkorában és Aegon fia halálával azt hitte félreértelmezte azt, ám bekövetkeztét csak később látja majd bizonyítottnak. Ez a jövendölés arról szólt, hogy el fog jönni egy hős erre a világra, amikor majd újra szükség lesz arra, hogy megmentse azt a Másoktól, ahogy azt a Hősök korában állítólag a legendás Azor Ahai tette.

A Rövid Éjszaka - 302 AC - 308 AC - A távoli Északról egyre baljósabb hírek érkeznek. A vademberek valamiért tömegesen próbálnak átjutni délre, a királyság felségterületére és akiket elfognak mind ugyanazt mondják, menekülnek. Az Éjjeli Őrség egyik testvérét személyesen küldik a fővárosba, hogy vérfagyasztó dolgot jelentsen: a halottak újra felkelnek, ám semmi másban nem hasonlítanak az élőkre, a bőrünk hideg és hófehér, a szemeik vakítóak kékek és rátámadnak bármilyen emberre. Egyedül tűzzel sikerült végleg megölni őket.
Királyvárban még addig sem jutnak el a tanácskozásban, hogy mennyi katona kell és alig pár régi tekercset sikerült előkeresni mire holló érkezik, tudatva mindenkivel, hogy időtlen idők óta először láttak egy Mást. Ezek a lények egészen eddig csak régi mesék szereplői voltak, jegesek és kegyetlenek, amiket csak a valyriai acél volt képes legyőzni. Még ekkor is vannak azonban olyanok, akik kételkednek és ez erősen hátráltatja a csapatok mozgósítását. A király húga és gyermekei viszont  kezükbe veszik az ügyet és sárkányaik hátán a Falhoz repülnek. A késlekedésnek viszont ára volt, méghozzá szörnyű, a monumentális építmény helyén ugyanis mindössze otromba törmelékrengeteg maradt. Az Éjjeli Őrség elesett és egy szinte mérhetetlenül óriási holt-sereg tart a birodalom felé. A három sárkánylovas igyekszik a legközelebb élőket figyelmeztetni, majd Deresbe, a Stark-ház székhelyére utaznak. Onnan küldik meg az üzenetet mindenhová, hogy az, amire rémálmaikban sem gondoltak volna bekövetkezett.
Igen hosszadalmas lenne leírni minden csatát, ami ezeket az eseményeket követte, a háborút élők és holtak között. Bár szerencsére a mesterek hamar kiderítették, hogy mivel győzhető még le a Mások vezette horda, a sárkányüveg, a tűz és a valyriai acél önmagukban mit sem értek és számtalan áldozata lett a küzdelemnek, így keserédes volt a diadal. Szinte nem volt olyan család, amelynek nem kellett gyászolnia. Rhaenys hercegnő volt az első, akit egy Más ölt meg, furcsa kristályládzsájával letaszítva őt hátasáról, Vergasról. A dalnokok még ma is Nymeriáéhoz hasonlítják a bátorságát és szomorú szólamokban elevenítik fel, hogy saját öccse volt kénytelen szíven szúrni, hogy ne támaszthassák fel újra szerettei ellen. Számos változata kering Jonnel Stark, Viserys herceg és csapataik hőstettének, akik életük árán védelmezték meg Derest és fordították meg a háború folyamát. Nem kevesebb rege szól az ifjú Loreon Lannisterről és fattyú kuzinjáról, Ser Geraldról, illetve az utóbbi elátkozott viszonyáról Daenerys hercegnővel. A végső csata viszont vitathatatlanul a bárdok kedvence. Ott esett el maga a király, akinek fia már nem ért oda a segítségére, mert sárkánya szárnyát találat érte. Naerrax zuhanása gyors volt és felkészületlenül érte a fiatal herceget, így az egyik lába beszorult a bestia alá, kardja, a család ősi valyriai pengéje, a Sötét Nővér, pedig jó pár méterre tőle, a hóban feküdt, így fegyvertelenül, magatehetetlenül nézte végig ahogy apját megölik. A Mások vezére, a rettegett Éjkirály, ezután felé fordult és Jaehaerys Targaryen egészen biztosan azt gondolta, hogy eljött a vég. Ekkor azonban egy fekete árny suhant át felette és nagynénje kiáltását hallotta, aztán Balerion tűzének a hevét érezte az arcán, hiába volt messze a bestiától. Ám az Éjkirályra nem hatott ez, úgy sétált át a lángnyelvek között, mintha azok semmik lettek volna és pillanatokkal később már csak a sárkány haláltusája jutott el a füléig. A következő percben a borzalmas Más már előtte állt, a végső csapásra emelve fegyverét, csak hogy az a Sötét Nővér élén csattant. Balerion teteme alól kimászva, Daenerys hercegnő utolsó erejével unokaöccse kardja után nyúlt és közé és az Éjkirály közé vetette magát. Azt, hogy ez egy végső, kétségbeesett tett volt e, senki sem tudhatta meg. Bizonyos azonban, hogy amint az Éjkirály leszúrta a hercegnőt és a másodperc töredékéig védtelen maradt Daenerys még átdöfte a Sötét Nővérrel, ami elpusztította a rémséget. A Viharbanszületett, a Sárkányok Anyja és utóbb a Hercegnő, akit Megjövendöltek ebben a percben hagyta el az élők világát és vált egyúttal halhatatlanná.

Az Oroszlán Felbőszítése - 332 AC - Ámbár a Mások elleni háború években mérve rövid volt, az az utáni helyreállítása a birodalomnak hosszan tartott. A közös ellenség annyira összekovácsolta a Hét Királyságot, mint amilyen előtte sose volt és valószínűleg többé nem is lesz. A királyi család megbecsültsége és hatalma szintén addig nem látott volt a Rövid Éjszakát követő években. Újabb kissárkányok születtek, az utolsó életben maradt bestia, Vergas tojásaiból. A nemesi házak fejei ismerték egymást és jó barátságot ápoltak a közösen átélt csatározások miatt. Az északi Stark-Tully-Arryn szövetség biztos lábakon állt és addig elképzelhetetlen módon a Vas-szigetek Greyjoyait újra tisztelet övezte, régi ellenségeskedéseik háttérbe szorultak. A Tyrell- és  a Martell-ház félretette évszázados gyűlölködését és előbbi elkezdett kialakítani egy gyümölcsőző együttműködést Viharvég Baratheonjaival. III. Jaehaerys különösen szoros kapcsolata Loreon Lannisterrel úgy festett végleg kibékítette a korábban elmérgesedett és meggyengült viszonyt a Korona és Casterly-hegy között. A király elővezetett egy eljegyzést a fiának, Baelonnak, Lady Cerenna Lannisterrel.
Az ifjú herceg azonban dölyfös és indulatos ember volt, szent meggyőződéssel a saját felsőbbrendűségéről. Folytonosan féltékeny volt öccsére, akinek úgy tűnt minden jobban ment, mint neki, ráadásul Maelor Vergas lovasa volt és az idősebb sárkány jóval a többi fölé tornyosult. Mindemelett a testvére felesége, Saera hercegnő szintén sárkánylovas volt. Baelon úgy érezte ő sem érdemel kevesebbet, valamint nem kívánta háza erejét megosztani másokkal: elcsábította egyszerű, naív, de kedves húgát Rhaenát és a valyriai szokásoknak megfelelőlen feleségül vette. Természetesen felháborodás és ellenszenv övezte a titkos nászt. Mindazonáltal Baelon egyvalamire helyesen számított, mégpedig apja megbocsátására, aki nem tudott volna a saját vére ellen fordulni és inkább a családja egységét választotta Lord Lannister barátsága helyett.
Casterly-hegy ura nem fordult korábbi bajtársa ellen fegyverrel, minden egyéb tekintetben azonban igen, a házát ért sértést sosem feledte. Később, Baelon trónra lépésével még tovább nőtt a feszültség a Nyugatföldekkel. Félő volt, hogy a konfliktus előbb-utóbb véressé válik. Maelor herceg igyekezte orvosolni a problémát azzal, hogy a lányát, Daenát, ígérte a leendő Lannister-örökösnek. A kortársak majdnem egyöntetűen úgy vélekedtek, hogy ez volt az a lépés, amely végül elcsitította a kedélyeket.  

A Nagy Dögvész - 355 AC - 369 AC - Westeros történtetének talán legpusztítóbb járványa egy hosszú, forró nyár közepén kezdődött és belenyúlt egy rövid, de dermesztően rideg télbe, amely a betegség terjedését ugyan megállította, de éhínséget hozott a birodalomba. A közemberek azt suttogták ez az átok azért érte őket, mert  az istenek ellenzik a vérfertőző házasságból született, gyenge és beteges trónörökös, Aegon, uralkodását. A Király Segítőjének kinevezett Maelor herceg igyekezett jó kapcsolatot kialakítani a nemesekkel, akiket kevésbé viselt meg a válságos állapot és következetesen rendezte el gyermekei házasságait, hogy javítsa a királyi család megítélését. Minden igyekezete ellénére azonban nem sikerült megbékítenie a legdurvábban sújtott régiók lakóit és a feszültség végül lázadásba torkollott.

II. Greyjoy lázadás - 372 AC - 374 AC

Nagy Daeron uralkodása - 374 AC-tól -

Jelenkor - 414 AC - Az eddig többé-kevvésbé titkolt ellentétek egyre inkább kiéleződnek és a trón öröklésével kapcsolatos kételyek fokozzák az elégedetlenséget a birodalomban. A nemesek két táborba kezdenek tömörülni és a békés rendezés lehetősége egyre kevésbé merül fel.
A király nagyszabású lovagi tornát szervez, amelyre az összes nagy ház hivatalos. Az az általános vélekedés, hogy ezt az eseményt fogja az uralkodó felhasználni arra, hogy kinevezze végre örökösét.

TÁRSADALMI STRUKTÚRA

A társadalmi berendezkedés leginkább a feudalizmushoz hasonlít, habár túlzás lenne annak nevezni, több lényegi különbség miatt. A király itt is a birodalom egészének az ura, a nagyobb "tartományok" élére pedig - a könnyebb kormányzás érdekében - urakat nevez ki. Ezek történeti okokból kifolyólag egy adott házon belül öröklődő titulusok. A házak között nagy társadalmi különbségek vannak. A legtöbb hatalommal a Nagy Házak (Stark, Lannister, Tully, Arryn, Tyrell, Martell, Baratheon) bírnak. Minden úrnak vannak további vazallusai, akik neki tartoznak hűséggel. A királynak közvetlenül az őrzők felelnek. Ez egy katonai cím, annak viselői kötelesek a birodalom védelmére kelni külső fenyegetettség esetén.

Őrzők III. Daeron idején:
- Észak őrzője: Rodrik Stark
- Kelet őrzője: Jon Arryn
- Nyugat őrzője: Damion Lannister
- Dél őrzője: Olymer Tyrell

Az urak felelnek a saját területük belügyeiért, de minden, a birodalmat egészében érintő kérdésekben a király mellett tevékenykedő Kistanács dönt. Ennek a testületnek hét tagja van, a hivatalos vallás, a Hét Hite szerint, mely különös jelentőséget tulajdonít ennek a számnak. 

Tagok III. Daeron idején:
- Király Segítője: Harrold Darke
- Pénzmester: Lucerys Velaryon
- Törvénymester: Medgar Tully
- Besúgok Mestere: Daemon Targaryen
- Hajózási Ügyek Irányítója: Lewyn Martell
- Nagymester: Galeth nagymester
- Királyi Testőrség Parancsnoka: Ser Adrian Celtigar

A Király Segítője cím gyakorlatilag egy főtanácsosi pozíciót takar. Birtokosa a birodalom második emberének számít, a király távollétében ő bíráskodik a Vastrónon ülve illetve irányítja a haderőt. Többnyire viszont a királyság napi ügyeit intézi. " Amit a király megálmodik, azt a Segítő megépíti. " - tartja a mondás. Bár megemlítendő ennek a másik oldala is: " A király eszik, a Segítő pedig eltakarítja a szart. "

A Királyi Testőrséget Hódító Aegon uralkodásának idején alapították, hogy a király és családja testi épségét őrizzék - bármi áron. A legenda szerint Visenya királyné elégedetlen volt az akkor meglévő testőrséggel, úgy vélte nem védik megfelelőképpen az uralkodót, bizonyításképp pedig hirtelen előrántva kardját megvágta a király arcát - senki sem állította meg. Innentől kezdve fogalmazódott meg az igény egy olyan kis, kiváló kardforgatókból álló egységre, akik alkalmasak arra, hogy hatékony védelmet nyújtsanak. Így állították fel a hét tagból álló Királyi Testőrséget., akik esküvel fogadják, hogy hűségesen szolgálnak majd. A tisztség élethosszig tart és nagy áldozatokkal jár: egyikük sem viselhet más címet és nem is házasodhatnak, teljes mértékben a királyi családnak kell szentelniük magukat.

Tagok III. Daeron idején:
- Ser Adrian Celtigar
- Ser Lyonel Baratheon
- Ser Donnel Haigh
- Ser Gerald Gower
- Ser Mark Ryswell
- Ser Rallem Spicer
- Ser Daven Lannister 

Westeros társadalmának jellegzetes és igen látványos tagjai a lovagok. Társadalmi és katonai státuszuk rendkívül hasonló a középkori európai lovagokéhoz, vagyis egy alapvetően harcos életmódra berendezkedett osztály, amely rangban a közemberek fölött, de a született nemesség alatt helyezkedik el (noha igen gyakran nemesi házak fiai is a lovagi életet választják).
A lovagi eszme és harcmodor eredete az andal hódítók idejére (vagyis körülbelül hatezer évre) nyúlik vissza, akik győzelmüket nem kis részben köszönhették a vaspáncélba öltözött nehézlovasoknak. A legyőzött Elsők is hamarosan átvették ezt a katonai doktrínát, és a kora középkorhoz hasonlóan a nehézpáncélos lovasság vált a fő csatadöntő erővé. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy azokon a területeken, ahol a Hét Hite nem olyan általános (leginkább Északon), nem alakult ki a klasszikus lovagi osztály, noha a nemesek és a tehetősek főleg nevézlovasként vesznek részt csatában.

A lovagok leggyakrabban lóhátról küzdenek, csatákban fő fegyverük a kard, a buzogány, a csatabárd illetve a lándzsa, emellett általában pajzsot viselnek. Páncélzatuk minősége és kidolgozottsága tükrözi anyagi helyzetüket: a szegényebb lovagok bőrvértet viselnek.

Az andal lovagok az ősi időkben a Hétre esküdtek fel lovaggá ütésükkor, noha ez a hagyomány mostanra már jócskán alábbhagyott, a vallásos aspektus mára a legnagyobb részben kihalt a lovagi életmódból.

A lovaggá válásnak hagyományosan három fázisa van. A 6-10 éves fiúk először apróddá válnak egy már felavatott lovag mellett, ahol lassanként megtanulják a lovagi életmód és a viselkedés alapvető elemeit. Mikor a gyerek fegyverfoghatóvá válik (általában 10-12 éves kora tájékán), megkezdődik a harci kiképzése is, aminek keretében általában a kard, a lándzsa, zúzófegyverek illetve az íj kezelését tanulják meg. Innentől kezdve az apród már fegyvernöknek számít, és a csatákba is követi a lovagot, akit szolgál. Amennyiben a fegyvernök valamilyen módon (általában csatában, vagy lovagi tornán) kitünteti magát, lovaggá üthetik. Hagyományosan ez egy több napos rituálét követően zajlik le, melynek keretében a lovagjelölt egyszerű ruhában egy éjszakát tölt a Harcos oltára előtt virrasztva, majd másnap egy septon megkeni hét olajjal (hogy emlékeztesse a Héthez való hűségre), majd egy lovag (általában az, akinél tanulóidejét töltötte) kardjával megérinti a két vállát. Innentől a fegyvernök felkent lovagnak számít, megilleti a 'Ser' méltóságnév és kiválaszthatja személyes címerét (ez nemesi származású lovag esetén általában a családja címere, vagy annak valamilyen módosítása). A lovag felesküszik a Hét Hitére és tanításaira, hogy megvédi a gyengéket, tiszteli a nőket és erényes életet él (ezeket azonban általában igen kevesen szokták később be is tartani...)

Gyakori szokás az is, hogy egy csata után azokat a fegyvernököket, akik kitüntették magukat a harcban, csoportosan, a csatamezőn ütik lovaggá (általában a győztes hadvezér, vagy a legmagasabb rangú úr), kevésbé ünnepélyes körülmények között.

Továbbá minden lovagnak joga van arra, hogy (amennyiben méltónak ítéli) bárkit, különösebb ceremónia nélkül lovaggá üssön. Noha az így szerzett lovagi cím elvileg semmiben sem különbözik a fentebb megszerzettől, a felkent lovagokat általában jóval nagyobb tisztelet övezi (de ez sem általános). Mivel a lovagi cím magasabb társadalmi státuszt is jelent, ezért számos közrendű küzd a kiemelkedés ezen formájáért.

A lovagi címmel jár a 'Ser' megnevezés, amely előnévként, illetve ismeretlen lovag esetén megszólításként használatos, a már ismerős lovagot 'Ser + keresztnév'-en szokás szólítani.

A lovagok alapvetően hadakozással foglalkoznak, és lovaggá ütésük után további idejüket nagyrészt a fegyverforgatás gyakorlásával, illetve háborúskodással töltik, de ez alól számos kivétel lehet, sok példa van rá, hogy bizonyos személyek csak tiszteletbeli lovagi címmel bírnak, és sosem foglalkoztak fegyverforgatással.

A lovagokat számos további osztályba lehet sorolni, attól függően, hogy milyen életvitelt folytatnak:
 - A legtöbben az egyszerű kóbor lovag életét élik, ők általában nemtelenek, vagy szegényebb nemesi családok második-harmadik fiai, és nem örökölnek, illetve pénz, kapcsolatok és megbecsültség híján nem tudnak valamilyen uraság állandó szolgálatába állni. A fegyverzetük a lehető legváltozatosabb lehet, a vértezetük gyakran ősrégi, hiányos, vagy össze nem illő részekből áll. Általában a vidéket járják, és vagy rablólovagként fosztogatnak, vagy időről időre valamely lord udvartartásába próbálnak bekerülni. Igen gyakran próbálnak szerencsét lovagi tornákon, remélve, hogy képességeik felkeltik egy fegyvereseket kereső lord figyelmét.
 - Ha egy lovag talál magának egy lordot, akinek hűséget fogad, onnantól kezdve felesküdött lovagnak számít. A fegyveres szolgálatért cserébe hűbérura általában fedelet és ellátást biztosít neki, így a lovag élete némileg könnyebbé válhat. Ezért cserébe szolgálnia kell urát, leggyakrabban karja erejével. Ez az állapot igen múlékony lehet, ugyanis a lord bármikor elbocsáthatja felesküdött lovagjait.
 - Egy lord dönthet úgy, hogy a saját birtokából kihasít egy részt és azt egy felesküdött lovagjának adja. A földdel együtt általában az azt megművelő parasztok, illetve egy kisebb lakótorony is jár. Az ilyen letelepített lovagok uruk kegyét valószínűleg hosszas, hűséges szolgálattal, vagy kiemelkedő hőstettel érdemelték ki. Ha a lovag jól gazdálkodik a rábízott földbirtokkal, idővel akár saját nemesi házat is alapíthat.

A társadalom legnagyobb része a közemberekből áll, mint a parasztok, a kézművesek, a kereskedők. Természetesen közöttük is van tagozódás, de mindannyiukat jellemzi, hogy nincs politikai befolyásuk, sem különösebb jogaik - bár fontos, hogy kérhetnek igazságszolgáltatást uruktól és a legtöbb ház törvényekkel védi őket a visszaélésektől.  

Különleges helyet foglalnak el a királyságban az Éjjeli Őrség testvérei. Ők azok akik a messzi északon a Falat védelmezik az örök tél földjéről érkezett Másoktól. Habár gyakorlatilag senki sem látott több ezer éve ilyen lényt, az Őrség még mindig fennáll - noha hajdani megbecsült státusza mára elenyészett. Javarészt olyanokból áll a szervezet, akik valamilyen büntetést szerettek volna elkerülni, így "felöltötték a feketét". Nem csoda, hiszen vajmi kevesen vállalkoznak önként egy kies tájon, család nélkül töltendő életre.

SZOKÁSOK ÉS HAGYOMÁNYOK

Szinte reménytelen vállalkozás tételesen felsorolni Westeros szokásait és hagyományait, különösen azt figyelembe véve, hogy az egyes régiók háromszáz évvel ezelőttig gyakorlatilag önállóan fejlődtek, saját szokásokat és jogrendet alakítva ki.Aegon hódítása óta a birodalom azonban egységes, és vannak olyan szokások és törvények, amelyek szinte mindenhol érvényesek. Általánosságban elmondható, hogy Westeros társadalmi szerkezete legjobban a középkori feudális társadaloméhoz hasonlít. A legfőbb hatalom, és elméletileg minden föld birtokosa a király, aki azonban ezt itt nem isteni mandátum, hanem eredetileg a nyers katonai erő (sárkányok) segítségével szerezte meg.

Nagyon valószínű, hogy a Hét Királyságnak nincsenek írott törvényei (legalábbis semmiféle törvénykönyvet nem ismerünk), így az ítélkezés kizárólag a szokásjogra alapul. Ezt a szokásjogot, ami egységes a Hét Királyság minden régiójában, összefoglaló néven a Király Igazságának nevezik. Az ebben foglaltak feltehetően a Hét Hitének tanításain alapuló irányelvek. A Király Igazságát minden földesúr maga tartatja be a birtokán. Általánosságban véve büntetendő a lopás, rablás, erőszakoskodás, illetve bármi, amit a fennálló társadalomra nézve veszélyesnek ítélnek. Szigorúan tilos a rabszolgatartás és -kereskedés, a Hit tanításai szerint minden ember szabadnak született.

A feudális rendszerből adódóan az egyes emberek nem egyforma jogokkal bírnak. A parasztok, kézművesek, szolgák és más nemtelenek a törvény előtt egymással ugyan egyenlők, de ki vannak szolgáltatva a magasabb rangú lovagok és nemesek hatalmának. Külön kategóriát képeznek az úgynevezett felesküdöttek (a mesterek és a Hit szolgái), akiknek saját külön hierarchiával bírnak (a Tanács, illetve a Leghívebbek) és ezek törvényei vonatkoznak rájuk.

Egy földbirtokosnak joga és kötelessége igazságot szolgáltatni a földjén élőknek. A büntetések általában igen szigorúak, és nyomokban a szemet-szemért elv is felfedezhető bennük. Kisebb bűnökért testi fenyítés (botozás, korbácsolás) jár, komolyabb vétségekért (pl. tolvajlás) gyakori az ujjak csonkítása, nemi erőszakért általában kasztrálás, míg súlyos bűnökért halál jár. A kivégzés módja általában akasztás, nemesek esetén lefejezés. A legtöbb lord erre a célra hóhért tart, de Északon még él az ősi hagyomány, mely szerint a halálbüntetés kirovójának saját kezűleg kell végrehajtania az ítéletet. A börtönbüntetés nem túl elterjedt (egy szinte semmiféle önállósággal nem rendelkező paraszt számára a börtön nem kifejezetten büntetés), a közrendűeket általában csak a tárgyalás idejére szokás fogságban tartani, de nemesek esetében néha kiszabnak várfogságot büntetésként. Módosabb kereskedők, illetve nemesemberek esetében bizonyos esetekben száműzetés is lehet az ítélet (Essosra, vagy Westeros valamely távoli, kopár vidékére).

Ősi hagyomány alapján bármiféle ítélet alól mentesülni lehet, ha a bűnös vállalja, hogy "feketét ölt", vagyis csatlakozik az Éjjeli őrséghez. A szolgálat életfogytig való volta, illetve a kegyetlen körülmények miatt azonban ezt általában csak az igen súlyos (halálos, vagy kasztrációs) büntetések kiváltására szokták használni. A nemeseknek ezen kívül - andal szokás szerint - joguk van küzdelem általi ítéletet kérni, ahol ő és vádlója (vagy önkéntes bajnokaik) halálos párviadalban csapnak össze, és ha a vádlott győz, szabadon távozhat. Ennek egy régi és minősítettebb esete a Hét Próbája (Trial of Seven), amikor a vádlott és a vádló hat-hat társát vehette maga mellé a küzdelemben - ez már önmagában egyfajta jelzése volt annak, hogy vannak, akik erősen hisznek a vádlott igazában, avagy bűnösségében.

Westeroson mindenki a szülei rangját örökli. A nemtelen közembereknek gyakorlatilag annyi joguk van, amennyit az uruk engedélyez nekik. Adót fizetnek a környék földesurának (általában terményben), de saját magukkal szabadon rendelkezhetnek, és nincsenek röghöz kötve, noha a költözködés ritka. A nemtelenek általában nem viselnek vezetéknevet, de éppen ezért igen gyakoriak a ragadványnevek, amelyek általában igen frappánsan utalnak viselőjükre.

Egy nemtelen számára a társadalmi ranglétrán való előrelépés igen ritka, noha lehetséges esemény, amire több módja is lehet. Beléphet valamelyik felesküdött rendbe, vagy valamilyen szolgálattal kiérdemelheti, hogy ura lovagi rangra emelje. Néha előfordulhat az is, hogy egy közember valamilyen nagy szolgálatáért nemesi rangot, és ehhez járó birtokot kap, ezt általában az adott régió nagy házának ura, vagy személyesen a király adományozza neki. Egészen ritka esetben kaphat valaki lordi címet birtokok nélkül is.

A nemesi házakban a hagyomány értelmében a címet és a birtokot a lord legidősebb fiúgyermeke örökli, nők az öröklésből az első körben ki vannak zárva (leszámítva a délen fekvő Dorne-t, ahol a rhoyne-i hagyományok szerint nemtől függetlenül az elsőszülött örököl). Amennyiben a lordnak nincs férfi örököse, úgy a birtok legidősebb élő fiútestvérére, illetve azok törvényes örököseire száll. Ha ilyen sincs, akkor a lord felesége, vagy legidősebb lánya örökli a birtokot és a címet, de ezzel a család nevének valószínűleg vége, mert a hölgy férje innentől jogot formálhat a birtokra. A család egyéb, mellékági leszármazottai is beszállhatnak az öröklésért vívott harcba, és általában meg is teszik, ha érdemes, mert az öröklés pontos menete meglehetősen bonyolult, ködösen, sőt néhol kifejezetten ellentmondásos szabályokkal van tele.

A gyerekek nagykorúságot tizenhat éves korukban érik el, ez előtt nem léphetnek örökségükbe. Ha valaki nagykorúsága előtt megörökli a család birtokát (pl. atyja korai halála miatt), akkor gyámot (királyi sarj esetén régenst) jelölnek ki, aki a nevében gyakorolja a hatalmat. Ez a személy leggyakrabban a fiú anyja, de más befolyásos és a családhoz közel álló személy is lehet.

A házasság a nemesi családok életében fontosabb a puszta élettársi kapcsolatnál. A frigy által dinasztiák és szövetségi láncolatok jöhetnek létre, a két család szorosabbra fűzheti a kapcsolatait, elsimíthat egy viszályt, illetve még számos más oka lehet, ha két nemesen született összeköti az életét. Ennek megfelelően a szerelmi házasság nemesi sarjak között meglehetősen ritka, noha a dalnokok számtalan szerelmes balladát ismernek, amelyet a nemes hölgyek és szüzek élvezettel hallgatnak.

Érvényes házasságot csak nagykorú személy köthet, de igen gyakran előfordul, hogy a házasfeleket már kicsi gyermekkorukban eljegyzi egymással a családjuk. Ilyenkor az esküvőt akkor tartják meg, amikor nagykorúak lesznek. A házasságot minden esetben septon (a Régi Istenek követői istenerdő szívfája) előtt kötik, aki a Hét minden aspektusát (természetesen az Idegent kivéve) kéri, hogy áldja meg a frigyet. A házasság szertartásához tartozik még az a mozzanat, amikor a vőlegény leveszi a menyasszony válláról a háza jelképével díszített palástot, és beborítja egy olyannal, amin az ő címere látható, jelezve, hogy mostantól az ő családjukhoz tartozik.

A házasság érvénytelennek számít annak elhálása nélkül, ezért erre az esetek túlnyomó többségében még a házasság éjszakáján sor kerül. Szintén hagyomány az, hogy a vőlegényt és a menyasszonyt külön úton kíséri a hálószobába a násznép női, illetve férfi fele, miközben levetkőztetik, valamint pajzán élcekkel traktálják és tréfás tanácsokkal látják el. Miután a két csoport összetalálkozott az ajtóban, és belökték rajta az ifjú házasokat, nem tágítanak, és immár együtt folytatják a viccelődést és a tanácsok bekiabálását az ajtón keresztül.

Elméletileg a lányokat első menstruációjuk (holdvérük) után feleségül lehetett venni, de ez viszonylag ritkán fordult elő, általában megvárják, amíg a lány nagykorú lesz. Az úgynevezett kivirágzott szüzek (vagyis az olyan lányokat, akik már "véreztek", de még nem voltak tizenhat évesek), egyfajta különös átmeneti állapotot képeznek a gyermekek és a felnőtt asszonyok között. Azok, akik még ki nem virágzott lánnyal létesítenek szexuális kapcsolatot, a legförtelmesebb bűnök egyikét követik el, amit még jobb érzésű útonállók is megvetnek.

Különös helyet foglalnak el a társadalomban a nemesek házasságon kívül fogant, vagyis fattyú gyermekei. Akár még házasságkötés előtt, akár "félrelépés" eredményeként született, és lett légyen az anya szintén nemes, avagy közrendű, az ilyen gyermek fattyúnak számít. Az apja megteheti, hogy tudomást se vesz róla, de gyakran előfordul, hogy az atyák magukhoz veszik, vagy más módon gondoskodnak fattyú gyermekeikről. A fattyúk minden régióban egységesen más vezetéknevet kapnak, amely jellemző az adott vidékre (Észak: Snow, Folyóköz: Rivers, Nyugat: Hill, stb). A közvélekedés a fattyúgyerekeket hajlamosabbnak tartja a gonoszságra és az árulásra, lévén alantas körülmények között fogantak, ezért aztán a fattyúkat nem mindenütt látják szívesen. Ha egy nemes úgy kívánja, törvényesíttetheti fattyú gyermekét, ehhez azonban a király engedélye szükséges. Az ily módon törvényesített fattyú felveheti atyja nevét, és örökölhet is.

A magasabb rangú nemesi házaknál gyakori a gyám-, vagy nevelt gyermek is. Ennek az intézménynek a haszna sokrétű lehet. Azzal, hogy egy úr egy másik udvarba küldi a gyerekét (például apródnak, vagy lányok esetében udvarhölgynek), azzal egyrészt gesztust tesz a másik ház felé, azzal, hogy megbízik benne, ezáltal a két család közötti kapcsolat szorosabbá válhat. A másik nemesi házban felnövő gyermek alaposan megismerheti gyámapja gyermekeit (vagyis a későbbi lordot és hozzátartozóit), és az így szerzett barátságok ritkán mennek feledésbe (igaz, hogy az ellenségeskedések se). Azt sem szabad elfelejteni, hogy egy másik család gyermeke könnyen tússzá válhat, amennyiben eredeti családja esetleg a fogadó ház ellenére törne, ezért gyakori, hogy két ház viszálykodását a békekötéskor effajta "gyermekcsere" (vagy házasság) pecsételi meg.

HERALDIKA

A heraldika kialakulása mindig ott kezdődik, mikor a felek már annyian vannak egy-egy csatában, hogy nem ismerik egymást arcról. Mivel kissé kínos elszámolni azzal, miért is támadtunk rá az urunk egy másik vazallusára csata közben az ellenfél helyett, nem árt valami jelzésben megállapodni, ami könnyebben megismerhető, mint egy arc, amit félig vagy teljesen eltakar egy sisak.

Innentől kezdve, miután eldőlt az, hogy a saját embereimre az én jelem kerül, egy sereg mindjárt nem tízezer arcból áll, hanem néhány tucat egyszerű jelből.

Westeroson még - történeti kifejezéssel - az élő heraldika korában vagyunk, azaz a címereket tényleg ráfestik minden nagyobb felületre - elsősorban pajzsra, másodsorban zászlóra, nyeregtakaróra, meg ahova még eszükbe jut - és a sisakdíszeket tényleg a sisakon hordják. Ebből következően nincsenek is annyira összetett címerek, mint amilyenek az európai lovagkort követően, a töméntelen házasság és adományozás után kialakultak. (Hasonlításképpen - Ferenc József császárnak annyi címe és tényleges vagy igénybirtoka, címe és rangja volt, hogy a Monarchia nagycímere azért nem készült el, mert fizikailag képtelenség volt megfesteni)

Ezek a szabályok egyszerűek, de nem kötelezőek, az európai heraldikai szabályokon alapulnak, de amennyire észrevettem, Westeroson is betartják őket - opcionálisan.

A színek: A heraldikában öt színt és két fémet használnak: kék, zöld, vörös, fekete, természetes, arany, ezüst, a fémek egyenértékűek a sárga és fehér színekkel; ezeknek nincsenek árnyalataik. A természetes szín az ábrázolt dolog eredeti színe, ami alapvetően szembemegy a szabályokkal, és ezért nem szokták szeretni.

Tilos a színre színt és fémre fémet festeni.

Tilos a térbeli perspektivikus ábrázolás, bonyolult jelenetek használata.

A bal és jobboldal felcserélődik - a címert mindig úgy kell nézni, mintha egy velünk szemben álló ember tartaná, és az ő bal- és jobb oldalához kell viszonyítani.

Ha megnézzük, akkor két dolog derül ki ezekből: az egyik, hogy ezek mind a láthatóságot szolgálják, a másik pedig, hogy szinte mindegyikre rögtön tudunk mondani olyan címert, ami szabályszegőnek mondható. Például a Starkok rémfarkasa szürke, ami nem heraldikai szín, hanem ún. természetes, a Kóbor lovagbeli Ser Duncannek egy kész tájkép van a pajzsán, teljes ellentétben a térbeli ábrázolás tiltásával, ráadásul megszegve a színre-szín szabályt is.

Kétfajta minta létezik alapvetően, a mértani alapú ún. mesteralak, és a címerkép. A mesteralak Westeroson nem túl elterjedt, leginkább a pajzsok osztásában szokott megjelenni.

A mesteralakok a vágások (vízszintes osztás), a hasítások (függőleges osztás), pólyák és cölöpök és hasonlók. Előfordulnak például a kékkel és vörössel hasított Tully címerben. Alapvetően a mesteralakok az ősibbek, ezek lehettek az első felfestett jelek, amik később, ahogy szaporodtak a címerek, egyre bonyolultabbá váltak.

Sokkal elterjedtebbek a címerképek, amik valamely állat, ember, testrész vagy tárgy ábrázolásai. Ezek az idő folyamán általában klisékké válnak, az oroszlánt, a sast és a többit csak egyféleképpen szokás ábrázolni. A Napot például az európai heraldikában 16 sugárral volt szokás lefesteni, 8 egyenessel és 8 hullámossal. Ezeknél az ábrázolásoknál egyáltalán nem feltétel az élethűség, sőt, az állatok jellemző részeit általában ki szokták emelni (pl sas csőre és karmai), és általában olyan színűre festik őket, amilyenre akarják, lényeg, hogy ne ütközzön egy másik címerrel, mert akkor összekeverhetőek lennének.

A westerosi címerek nagy része nem egyéni, hanem családi címer, a család minden tagja és szolgája jogosult viselni azt, változatlanul. Míg Európa több országában jelezték a címeren, ha az adott családtag örökös, nem örökös, közeli vagy távoli rokon, Westeroson változatlanul használják és öröklik tovább.

A westerosi heraldikában az európaihoz képest sokkal nagyobb szerepet tölt be a családok mottója, a jelmondat. Ilyennel minden nagyobb ház biztosan rendelkezik, jó eséllyel a kisebbek is, csak azokat általában nem ismerjük. Ábrázolásnál a jelmondatot a címer alatt szokás feltüntetni.

Westeroson nagyon fontosak még a vértezetek címermotívumos kiegészítései, például a Viráglovag virágmintái, melyek Tyrell voltára utalnak, vagy a Baratheonok agancsa a sisakon. Ezek Európában jellemzően csak a lovagi tornákon kerültek elő teljes terjedelmükben, a csatákban megelégedtek a sisak festésével, vagy szolidabb díszítésével. A sisakdíszek segítségével a lovag a címerpajzsa nélkül is messziről azonosítható, ezt a könyvekben pszichológiai fegyverként is felhasználják.

A Nagy Házak címerei jellemzően egyszerűek és könnyen megkülönböztethetőek, köszönhetően a házak ősiségének és hatalmának. Megfigyelhető, hogy ahol a lovagi kultúra a legmagasabb szinten van - Égikertben a Tyrelleknél, a Baratheonoknál és a Lannistereknél - ott vannak a legszabályosabb címerek, míg ahol kevésbé jellemzőek a lovagok és kevésbé elterjedt a kultúrájuk - például Északon - nem annyira szabályosak a címerek.

Nagyon fontos, hogy a westerosi heraldika teljes egészében élő dolog, sokkal kevésbé tudomány, mint inkább a mindennapi általános műveltség része. Mivel kevésbé elterjedtek a személyek hiteles képi ábrázolásai (értsd, nincsenek filmek és fényképek), az azonosításuk a címer alapján történik. Sokszor életbevágó lehet tudni, hogy egy ellenséges ház vazallusa-e a szemben álló lovag, vagy egy szövetségesé, az én uram címere van-e az adószedőn, vagy csak áttévedt ebbe a faluba, a király embere-e az adott lovag, vagy csak annak mondja magát és egyébként árulásért üldözik.

A címertannal tehát nem csak a lovagok és heroldok foglalkoznak, de legalább a fontosabb címereket mindenki igyekszik ismerni.

VALLÁS

Westeros legnagyobb egyházi rendszerrel is bíró vallását, a Hét Hitét az andal hódítók hozták magukkal, mintegy hatezer évvel Aegon Hódítása előtt. A hagyomány szerint az akkor még Essoson, Andalos völygévben élő andaloknak megjelent a Hét reinkarnációja. Az isteni jelenés láttán a nép megtért és átvette az új hitet. A Westerost leigázó andal seregek lovagjait, páncéljuk mellett, vakbuzgó hitük is védte, amit a mellükbe vágott hétágú csillaggal, a Hét szimbólumával is jeleztek. 

A hódítók hosszas csatározások után végül elfoglalták a későbbi Hét Királyság területét, az Elsőket a Nyakon túlra szorították vissza Északra, az Erdő Gyermekeit pedig gyakorlatilag teljesen kiirtották, ezzel az általuk tisztelt Régi Isteneknek leáldozott. Azóta a Hét Hite Westeros államvallásának tekinthető, annak megfelelő egyházszervezettel és papi renddel.
A Hét tulajdonképpen egyetlen istennek tekinthető, amely hét különböző aspektussal bír; az emberek különböző élethelyzetekben a megfelelő aspektushoz imádkoznak – az adott helyzettől függően nem ritkán egymás után többhöz is.

Az Atya tiszteletreméltó bíró, képi ábrázolásokon általában mérleget tart a kezében, komoly döntéseket kívánó helyzetekben szoktak hozzá imádkozni.

Az Anya az anyaság és a gyermeknevelés patrónája, így egyben a családoké is. Gyakran könyörögnek hozzá termékenységért, vagy a család békéjéért.

Ha valaki hosszú és nehéz munkához kezd, a Kovácshoz imádkozik, hogy adja meg neki a kellő kitartást és képességeket, hogy el tudja végezni a feladatát.

Harcos alapvetően a katonák és a hadakozással foglalkozók istene, győzelemért és dicsőségért imádkoznak hozzá.

Szűz a tisztaság és az ártatlanság patrónája, főleg fiatal lányok imádkoznak hozzá a tisztaságukért, illetve őt hívják segítségül azok, akik szeretnék bizonyítani ártatlanságukat.

Vénasszony, aki ráncos kezében lámpást fog, jelképezi a hosszú élet alatt összegyűlt bölcsességet. Komoly sorsfordulókon imádkoznak hozzá, hogy adja meg a bölcsességet, amivel megfelelő döntést lehet hozni.

A panteon legkülönösebb tagja a nem és arc nélküli Idegen. ő a halál istenének tekinthető, ennek megfelelően nem is igen szoktak az oltáránál imádkozni.

A Hét Hitének szervezete alapvetően meglehetősen hasonlít a középkori katolikus egyház felépítéséhez.
A Hetet septonok (papok) és septák (papnők) szolgálják. ők szüzességi fogadalmat tett személyek, akik felszentelésükkor elveszítik családnevüket (ha volt nekik), és onnantól kezdve csak vallásos kötelezettségeiknek tesznek eleget. A nemesi házak másod-harmadszülött gyermekei gyakran választják ezt a hivatást, lévén örökségre nem számíthatnak, a közrendűek pedig a társadalmi felemelkedés egyik módját látják az egyházi szolgálatban, így a septák és septonok száma a birodalomban aránylag magas.
Igen valószínű, hogy az egyes septonok és septák valamilyen szinten mélyebben tanulmányozzák a Hét egyik aspektusát, és ennek valamilyen jelét is magukon viselik. A Kovácsot szolgáló septonok például kis kalapácsot viselnek a nyakukban, a septák pedig valószínűleg öltözékükkel (fehér, kék, szürke) jelzik, hogy mely arcot szolgálják. A septonok rendszerint a hímnemű, míg a septák a nőnemű aspektusokat szolgálják. Az Idegen septái az úgynevezett Csendes Nővérek, akik nem csak szüzességi, de némasági fogadalmat is tesznek felavatásukkor. Az ő feladatuk a halottak előkészítése a temetési szertartásra. Különleges szerepük miatt egyfajta félelemmel vegyes tisztelet övezi őket.
Az egyház vezetését a magas rangú septonokból álló tanács, az úgynevezett Leghívebbek látják el, akiknek élén a Fősepton áll. A Főseptont a Leghívebbek rendszerint maguk közül választják, de ez nem kizárólagos, elvileg a Hét Hitének bármely tagjából lehet Fősepton. (Így például a hitbuzgóságáról híres I. (Áldott) Baelor király, aki maga is septon volt, egy egyszerű szobrászt jelölt a tisztségre.) Beiktatásakor a Fősepton elveszíti saját nevét és innentől kezdve haláláig csak a tisztségének él, és ezen a néven ismerik.
A septák és septonok többnyire szentélyekben élnek. Ezek a középkori kolostorokhoz hasonlító, gyakorlatilag önfenntartó intézmények, ahol számos septon él egy közösségben. Egyes septonok ugyanakkor nem szentélyben élnek, hanem a vidéket járják, és az egyszerű nép körében prédikálnak, illetve látnak el vallásos szolgálatokat (esketnek, temetnek). Ezek a septonok gyakran alamizsnán élnek, és ennyiben rendkívül hasonlítanak a középkori kolduló barátokhoz. Megint más septonok nemesi házak szentélyeit gondozzák, illetve a ház vallásos életét vezetik, sokszor egyfajta lelki tanácsadóként is szolgálva a családnak. A septák gyakran vállalnak nevelőnői szerepet nemesi házaknál.
A vallás központja a Királyvárban található Baelor Nagy Szentélye. A Visenya Hegyén található hatalmas, hét kristálytoronnyal ékesített szentélyben székel a Fősepton.
A Hét Hitének régebben katonai ága is volt, a nemesi származékokból álló Harcos Fiai és a közemberek alkotta Szegény Testvérek. Mivel egy idő után a rend túlságosan nagyra nőtt és befolyásolhatatlannak bizonyult, I. (Kegyetlen) Maegor király véres harcok árán leverte és betiltotta.
A Hét Hitének tanításai alapvetően befolyásolják Westeros jogrendszerét. A Hit tiltja a szerencsejátékot, a vérfertőzést, rossz szemmel nézi a fattyak nemzését és a rokongyilkosságot. A Hét Hitének egy érdekes – valószínűleg az andal hódítók idejéből megmaradt – szokása az istenítélet, vagyis a küzdelem általi ítélet hagyománya. A megvádoltnak joga van ártatlanságát párviadalban megvédeni, ekkor a jelen lévő septon megáldja a fegyvereket, és imádkozik a Héthez, hogy a küzdelem szolgáltasson igazságot a feleknek. Ha a vádlott a párviadalban győz, azonnal szabadon engedik.
Septonok áldják meg és kenik fel az ünnepélyes keretek között lovaggá ütött fegyvernököket is, a szertartás közben hét olajjal kenik meg és emlékeztetik őket, hogy lovagként fegyverük a Hét Hitét szolgálja.

Westeros másik nagyobb vallása a Régi Istenek kultusza. A vallást eredetileg Westeros oslakói, az Erdo Gyermekei gyakorolták, majd amikor az Elsok, hosszas csatározások után végül békét kötöttek velük, felhagytak addigi vallásukkal és átvették a Régi Istenek tiszteletét. A hódító andalok gonosz teremtményeknek tekintették az Erdo Gyermekeit, és tűzzel-vassal irtották oket, az Elsok között pedig terjesztették az új vallást. Mindezek következtében az Erdo Gyermekei kihaltak, az Elsok pedig részben elkeveredtek a hódítókkal, a régi hit pedig már szinte csak Északon létezik, habár egy-két elszigetelt család délen még mindig a Régi Isteneket követi.
A Régi Istenek megfoghatatlan, névtelen entitások, még a számukat se tudjuk, nem léteznek konkrét tanításaik, szertartásaik, papjaik, vagy olyan intézményük, mint a Hét egyházának. Az egyetlen nyom, ami a vallásra utal, az istenerdők (godswood) jelenléte bizonyos házak birtokán. Északon az istenerdők néma, bolygatatlan őserdők, melyek középpontján egy varsafa (weirwood) áll, melyre egy arcot véstek – valószínűleg még az Erdo Gyermekei. Ezt a fát szívfának nevezik, és rendkívül szentnek tartják. Északon a legtöbb szertartást (pl. házasságot, névadást, komolyabb esküket) a szívfa közelében bonyolítják le, és a Régi Istenek követői időről-időre a szívfához járnak, hogy némán imádkozzanak az isteneikhez. A Nyaktól délre, ahol az andal befolyás erősebb volt, az északi jellegű istenerdőket mára már mind kivágták, de bizonyos nagy múltú nemesi házakban még található istenerdő, noha ez leginkább egy ligetre hasonlít, és a szívfa is inkább tölgy-, mint varsafa.

SÁRKÁNYOK

Mágikus teremtmények, amelyek egykor a Valyriai Birodalmat emelték ki a többi közül és később a Targaryeneket ezek a lények tették a Hét Királyság uraivá.

Hüllőszerű lények, két, a denevérekéhez hasonló felépítésű szárnnyal és két hátsó lábbal. A fogaik és a karmaik nagyon élesek és feketék, csak úgy mint minden csontjuk. Amikor kikelnek még csak akkorák, mint egy kismacska, viszont akár olyan óriásira is nőhetnek, hogy egészben képesek lehetnének lenyelni egy mamutot. Minden sárkány egész életében nő, bár egyre lassabban. Ahogy a sárkány idősebb lesz, úgy keményednek meg a pikkelyei és a tüze szintén egyre erősebb lesz, Balerioné és Vhagaré fénykorukban az acélt is megolvasztotta, a Vastrónt az előbbi tüze kovácsolta össze.

A sárkányokat nem képes akárki megülni, úgy tűnik ők maguk választják meg kit engednek a hátukra. Ez azért is valószínű, mert velük igen különleges kapcsolatot alakítanak ki és, amíg él a lovasuk mást nem fogadnak el. Eddig csak valyriai származásúakat fogadtak el, ám nem bizonyított, hogy ez feltétele annak, hogy valaki sárkánylovas lehessen.

Jelenleg kilenc sárkánylovas él Westeroson: III. Daeron király, Elaena hercegnő, Daemon herceg, Daeron herceg, Aemon herceg, Aegon herceg, Visenya hercegnő, Daenys hercegnő és Lady Rowena.

 

Vonatozzunk együtt a gyereknapon! Robogjatok Budapesten vagy Balatonfenyvesen, vagy készítsetek kisvonatot a Mesetárban!    *****    Filmes hírek és kritikák lelõhelye. ÚJ oldal, ami filmekkel és színészekkel foglalkozik. Nézz be most és máskor is!    *****    Az egyetlen magyar forrás a BOSSZÚÁLLÓK univerzumáról | Az egyetlen magyar forrás a BOSSZÚÁLLÓK univerzumáról    *****    HAMAROSAN - DOVE CAMERON RAJONGÓI OLDAL - HAMAROSAN - DOVE CAMERON RAJONGÓI OLDAL - HAMAROSAN - DOVE CAMERON    *****    KÖNYVAJÁNLÓK - ha nem tudod mit olvass, itt találhatsz hozzá inspirációt - BOOKISLAND    *****    Loki rajongók! Fan Fiction és egyéb történetek! Gyere és olvass nálam kedvedre! Ha tetszik, claim loyalty to me! (Loki)    *****    Ayang - Avagy milyen is a világ az én szememmel    *****    LÉGY A MAGAD ASZTROLÓGUSA és segíts másoknak is az asztrológia tanaival!    *****    Társszerkesztõket keresek a dakotajohnson.tk újranyitásához.Ha érdekel és szeretnél jelentkezni kattints a részletekért!    *****    Április 22. a Föld napja! Az ünnep alkalmából cifraszûrös juhászlegény vár benneteket a Mesetárban! Nézzetek be hozzánk!    *****    Asztrológiai tanácsadás, részletes elemzésekkel, a legkedvezõbb áron és teljesen ingyenes konzultáció, idõkorlát nélkül!    *****    Egy jégkorong-rajongó lelkészgyakornok lány blogja - ha van kedved, nézz be, szeretettel látlak :) Gréti    *****    Minden Kedves látogatómat szeretettel várom Asztrológia oldalamon, ahol az oktatás INGYENES, az elemzés BECSÜLET-KASSZÁS    *****    Ayang Avagy milye is a világ az én szememmel    *****    Charmed - Új külsõ - Még több tartalom - Még több információ, érdekesség - CHARMED - Bûbájos boszorkák - Varázslat - Cha    *****    BOOKISLAND -> A könyvek birodalma elvezet a képzeletünk világába! <- BOOKISLAND    *****    KUTYA VS MACSKA, MELYIK AZ OKOSABB? SZAVAZZ! FÉLSZ A ROBOTOKTÓL, VAGY SEM? MONDD EL! KUTYA VS MACSKA!KUTYA VS MACSKA!!!!    *****    Outsider - Gay - Creative - Rebel - Tolerant - Furry - Brony - Hipster - Gamer - Otherkin - Geek - Autistic    *****    Online Gyermekáruház és bababolt Több ezer termékkel olcsón, országos kiszállítással!    *****    Charmed - Új külsõ - Még több tartalom - Még több információ, érdekesség - CHARMED - Bûbájos boszorkák - Varázslat - Cha